júdás evangéliuma

Unokatestvéremtől néhány évvel ezelőtt kaptam meg a National Geographic kiadásában megjelent Júdás evangéliumát. Egy hetvenes évek elején felfedezett, majd 2001-től kutathatóvá vált egyiptomi kódex része a Júdás evangéliumaként elhíresült, eredetileg minden bizonnyal második századi és görög nyelven írt gnosztikus tanítás. (A kódex 3-4. századi kopt nyelven íródott kézirat) Örülök, hogy most vettem kézbe, amikor sokkal több ismeretem és rálátásom van a kora-keresztény világra, mint amikor megkaptam a könyvet. A szöveget átölelő kommentárok is egészen a helyén vannak, ahhoz képest, hogy egy főként populáris, nagyközönségnek szánt publikációról van szó. Jól megvilágítják a gnosztikus tanítás lényegét, hogy az miként helyezkedik el a kor teológiai vitáiban. Egyrészt mindig érdekes dolog Jézus szájába adott gnosztikus bölcsességet olvasni, másrészt óhatatlanul bárkit megpiszkálhat a kérdés (a kiadó nyilvánvaló szándékával összhangban), vajon puszta véletlen-e, hogy a történelem sodrában egy másik, 'nem gnosztikus' teológiai irány lett az 'igazság' szóvivője és kanonizálta az általunk ismert szövegeket Szentírássá? Katolikusként, keresztényként közel áll hozzám az a megközelítés, hogy az írások, szövegek közösségekben születtek, melyek alapvetően élő hagyományt és abból fakadóan a kor kihívásainak megfelelő teológiai tanítást közvetített. Ebből következően nem gondolom, hogy pusztán véletlen, vagy a történelmi 'szerencse' műve az az ösvény, amelyből a kereszténység, mint olyan kifejlődött. A gnosztikus tanítás egy jól felépített, önmagában koherens kozmológiai és teológiai rendszer, amely intellektuálisan kétségtelenül lenyűgöző. Ugyanakkor nem tagadhatom, hogy hozzám közelebb áll az a Jézus, az az Istenkép és Örömhír, amely a kanonizált szövegekből sejlik fel, s amely nem kerüli meg a szenvedés a halál és a felebaráti szeretet összefüggéseinek kérdését.