advent - legyetek türelemmel

A mai napra Jak 5, 7-8 esett. A türelem valahogy nem tartozik az erősségeim közé (még! :)... szóval határozottan jó volt odafigyelni arra, hogy milyen lehetőségek adódnak eme, általam igen nagyra becsült erény, gyakorlására. Azzal most nem kérkednék, hogy hányszor nem sikerült, viszont hálás vagyok azért, hogy több alkalom is eszembe juttatta ezt a jakabi meghívást.

Ma egész nap a könyvtárban ültem és jó párszor akadt dolgom a könyvtáros nénivel, aki valami miatt csak nehezen tud járni, így a rendelt könyvek kihozatala stb. elég lassan intéződtek. Ilyenkor általában villámgyorsan vesztem el a türelmemet... most azonban előbb sikerült beleélnem magam a néni helyzetébe, hogy mennyire nehéz lehet fájós lábbal dolgozni egész nap, és ez nem csak türelmet adott, de valami egészen mély nyugalmat is hozzá.

advent - remélj az Úrban

Loncy-val elhatároztuk, hogy adventre előre kiválasztunk egymásnak minden napra egy szentírási részt, ezeket (all together) elküldjük a másiknak, majd pedig minden nap húzunk egyet, s ami a legfontosabb, megpróbáljuk aznap valahogy az életünkre is lefordítani, majd megosztani, hogy miként sikerült.

Ma reggel a Zsoltárok könyve 27,14-et húztam: "Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban!"

A héber קַוֵּה–t a vulgáta „expecta”-ként fordítja, amit a legtöbb angol fordítás is átvesz (wait…). A görög LXX a ὑπόμεινον-t használja, ami mintha inkább valami „kitartást” „benne való megmaradást”… jelentene, míg a magyar (Jeromos féle) és az olasz (Bibbia di Gerusalemme) fordításban a „remélj” szó jelenik meg (a Károli viszont a „várj”-t használja). A spanyol fordításban „remélj” (espera), a franciában és a német Luther félében pedig „várj” (attends-harre) tűnik fel. Ugyanakkor a német „beharren” szó pedig már azt jelenti, hogy kitartani, megmaradni, ami talán közelebb áll a görög szó jelentéséhez. A legérdekesebb interpretáció a JPS (Jewish Publacation Society) héber-angol fordítású Tanak-jában a „look to the Lord”… (figyelj az Úrra?)

Várni, bízni, remélni, kitartani, megmaradni, figyelni… hajszálnyi árnyalatok, de mégis egy irányba mutató vektorok. Szóval ezek alapján várok, bízok… remélem, hogy sikerül ma meghallanom, észrevennem Őt a különboző pillanatokban, találkozásokban, teendőkben, fájdalmakban, váratlan helyzetekben, amelyekben mind-mind jelen van.

búvárnak születtem

Múlt vasárnap Cs-vel elmentünk, hogy kipróbáljuk milyen is az a búvárkodás, mégpedig nem is akárhová, a helyszín Caesarea Maritima volt, a neves antik kikötőváros, mely többször jelenik meg az ÚSZ-ben is. Lévén, hogy az utóbbi hónapokban több csoportot is vezettem oda, ismertem a terepet, de főleg archeológiai, történelmi és spirituális szempontból. Az azonban valahogy mindig elkerülte a figyelmemet, hogy a feltárt kétezer éves város cirkusza, amfiteátruma, Heródes palotájának és az egyéb kultusz helyek romjai mellett lehetőség van arra, hogy -akinek kedve támad - a víz alatt is szemügyre vegye a romokat, és azt, ahogyan azok elvegyülnek a Földközi-tenger lenyűgöző élővilágában.

Lévén, hogy vasárnap délelőtt érkeztünk, ami itt már munkanap, szinte egyáltalán nem voltak látogatók a diving center környékén, így a búvároktató kb. negyed órás fejtágítása után már vettük is fel a cuccokat: ruha, palack, maszk, békatalp és indult a merülés. Én mentem elsőnek, CS pedig utánam. Fél órát úszkáltunk a mélyben kb. 6-8 m mélyen... először meg kellett szokni, hogy "jé nekem is van kopoltyúm", de ez viszonylag gyorsan ment; utána pedig már magával ragadó élménnyé vált a csodálatos élővilág, halrajok, a fel-fel bukkanó több ezer éves romok és leginkább a mélyreható nyugalom és harmónia. Elég hamar ráéreztem a mozgásra, a ritmusra, a nyomáskiegyenlítésre, a maszk víztelenítésére. Az volt a benyomásom, hogy ebben a vízalatti világban egész otthonosan mozgok, mintha ide születtem volna. Egyedülálló tapasztalat volt. Eddig is biztattak már többen, hogy csináljam meg alkalom adtán, a kezdő és haladó tanfolyamot, amely úgy egy hetet vesz igénybe... ez a merülés azonban végső lökést adott, hogy nekifussak. Szóval most már napirenden van. A kérdés csupán, hogy a tér és időbeli keretek mikor is fogják lehetővé tenni ennek megvalósulását.