argentína - buenos aires

Nehezen tudnám összeszedetten megfogalmazni, hogy milyen elvárásokkal mentem Buenos Aires-be, legalábbis, ami várost, annak hangulatát és összképét illeti. Azt hiszem, hogy átütő meglepetést nem vártam történelmi és spirituális téren, lévén, hogy Rómával és Jeruzsálemmel nehéz ringbe szállni ezen a szinten. Arra azonban nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen hatással lesz rám, már csak azért is, mert az első utamra készültem a dél-amerikai szubkontinensere. Argentínát ráadásul különösen is közel éreztem magamhoz mindig. Nem tudom, hogy a foci miatt-e, vagy egyszerűen az emberek miatt, akiket onnét ismertem... Argentína történelmét és gazdaságát illetően csupán néhány gimnáziumi emlékfoszlány, valamint a 2001-es gazdasági válság élt bennem, és persze az Evita című film, amelyet szinte teljesen átaludtam a Corvin moziban 1997 februárjában  (azóta sem sikerült rávennem magam, hogy végignézzem). Úgyhogy az út előtt rászántam néhány órát és átgoogliztam, átwikiztem a fontosabb dolgokat.

Az út a repülőtértől a városközpontig, ahol az első napokban elszállásoltak bennünket, megerősítette bennem, hogy néhány karakterisztikus negyedtől eltekintve, Buenos Aires alapvetően nem sokban különbözik azoktól az európai nagyvárosoktól, melyek városképét jellemzően a 19. század második és a 20. század első felének virágzó (historizáló, eklektikus) építészeti stílusa alakította ki. Amikor a belvárosban sétáltam megdöbbentően Budapest-érzésem volt. Az utak, az épületek... mintha az Andrássy úton, vagy a Keleti környékén sétálgattam volna. Most értettem csak meg igazán, hogy Alan Parker miért hozta Budapestre Madonnát és Banderast az Evita forgatásához. Ami talán első látásra is megkülönböztette Buenos Airest Budapesttől az inkább a nagyságrendbeli különbség. 

Igaz, hogy megtalálható a Kodály körönd, vagy akármelyik körút mása, csak éppen tízszer, hússzor, harmincszor akkora kivitelben. Az argentin főváros legkisebb mellékutcáiban is el lehet csatangolni 400-500 házszámot, míg a nagyobb főutaknál az 50-60 ezres házszámok sem ritkák.

A fokolár kitűnő szervezésének köszönhetően a szimpózium előtti három napot remekül ki tudtuk használni, és mindemellett emelkedett szintű vendéglátásban volt részünk. Miután, mint a hat fős szentföldi delegáció, megérkeztünk a szállásra, a szobában figyelmesen elkészített üdvözlőkártya várt, helyi csokikkal körítve. Kipakoltunk, haraptunk valami reggeli félét, s nemsokkal rá már át is mentünk a női fokolár-központba ebédelni. A szervező team-mel együtt olya 10-en lehettünk. Elsőosztályú menüt kaptunk helyi specialitásokkal, amelyből a helyi steak sem hiányozhatott. Délután bementünk a városba. A kb hét metróvonal egyikén, hasonlóan a pesti földalattihoz, amolyan nosztalgia szerelvények furikáznak. Nagy élmény volt tömegközlekedéssel is felfedezni valamit a városból. Ráadásul az évente megerendezett Tangó-fesztivál is pont azokra a napokra esett, így nem hagyhattuk ki, hogy ne nézzünk be a rendezvénysorozat egyik központjába. Be kell, hogy valljam, lenyűgözött a tangó szuggesztív világa. Volt egy platz, ahová bárki bemehetett táncolni. Egész éjjel el tudtam volna lenni figyelve az ott táncoló párokat. Este szintén felejthetetlen vacsora várt, ezúttal a férfi fokolár központban, melynek fénypontja a házilag készített panada volt. 

Másnap egy városnéző busszal barangoltunk a fővárosban, így eljutottunk azokba a negyedekbe is, amelyek sajátos jelleget adnak Buenos Aires-nek. Ilyen például a La Boca, amelyet olasz bevándorlók építettek ki a 19. század második felében sajátos építészeti stílust követve. Az élénk, olykor rikító, színes házak egyedi légkört teremtenek ebben a populáris negyedben. Itt ebédeltünk, és bizony ebben a negyedben láthattam élőben a Boca Juniors stadionját, a Bombonerát. Egy másik, sajátos arculatot kínáló negyed, a kikötő-sétáló-üzleti negyed volt, Puerto Madero. Nem gondoltam volna, hogy Jeruzsálem és Buenos Aires egyik közös pontja az itt található Calatrava-híd lesz : ) A sightseeing fülhallgatós kommentárja nem volt rossz, és most már Manuel Belgrano személyét is el tudom helyezni a történelemben, miután minden második sarkon volt valami, amely ehhez a bátor forradalmi figurához kötődött. Este shabbat köszöntőn, majd shabbat-vacsorán vettünk részt, amely már a szimpózium bevezető momentuma volt bizonyos értelemben.

Másnap, szombaton, hárman bementünk és főként gyalogosan, teljesen nyugis tempóban is körbejártuk a belvárost. Este a katedrálisban voltunk misén, és büszkén könyveltem el, hogy az állandó részeken kívül, a spanyol homíliából is meglepően sokat értettem. Jó volt megállni és spirituálisan is elcsendesedni kicsit , mielőtt továbbindultunk a szimpóziumra.

Buenos Aires légköre, mindent egybevéve, magával ragadott. Még egy dolog, ami mindenképp megkülönbözteti az európai városoktól, az az ott élő emberek jelenléte. Az emberek arca, mosolya, tekintete, a gazdasági és társadalmi kihívások ellenére is, valami egészen mély élet-szeretetet sugárzott. A városban élő bennszülöttekkel való személyes találkozások szintén nagy hatással voltak rám.