advent - bensőjükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom

Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok - mondja az Úr: Bensőjükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. (Jer. 31,33)
Isten és a zsidó nép kapcsolatában meghatározó kapocs a Törvény. Isten próbálja megértetni népével azokat a princípiumokat, amelyeket megtartva garantálttá válik a Vele való egység. Mintha az egész Törvény egy súlypont köré csoportosulna: Szeresd Istent teljes szívedből... Szeresd felebarátodat, mint önmagad! Újra és újra felmerül a kérdés bennem, hogy vajon tényleg bele van-e vésve "genetikailag" minden ember szívébe ez a törvény? Immanuel Kant-ot két dolog nyűgöz le igazán: a csillagos ég, az univerzumot "mozgató" természeti törvények, és az emberben élő morális törvény. Azonban, ha a huszadik század történelmére pillantunk, nehéz arra gondolni, hogy az emberben valóban veleszületett módon él ott az Isten és felebaráti szeretetnek ez a kettős tengelye. Vagy legalább ilyen mélyen gyökerezne a bűn, amely azt ordítja a világba, hogy "homo hominis lupus" ? Feloldhatatlannak látszó hasadék, csakúgy, mint Jézus kiáltása a kereszten. "nem a jót teszem, amit akarok, hanem teszem a rosszat, amit nem akarok."írja Szt. Pál (Rm. 7,19)
Ha azonban egyszerre él bennünk a szeretet és a bűn princípiuma (áteredő bűn?), akkor viszont tényleg pusztán belső és külső (társadalmi) folyamatoktól függ, hogy életemben mikor melyik (a bűn vagy a szeretet) erősödik fel, mikor melyik lesz éppen  az életemet meghatározó (és másokra is kiható) erő? Ma már strukturális bűnről is beszélnek, amely pont arra utal, hogy a társadalmi struktúrák képesek erősíteni a bűnre való hajlamot.
Ufff... na pont nem akartam elmélyedni mindenféle morálteológiai fejtegetésekben, csak hát mégis olyan kérdések ezek, amellyel nap mint nap szembesülünk, akár mint aktív, akár mint elszenvedő alanyokként... s a fenti jeremiási rész ezeket hozta most elő bennem.
Ha létezik "strukturális bűn" akkor létezik-e vajon "strukturális kegyelem" is, vagyis olyan társadalmi mechanizmusok, amelyek az Isten és felebaráti szeretetet princípiumát erősítik fel? Szerintem ha létezik ilyen, az leginkább a kölcsönös szeretetet, vagyis az "Új Parancsot" tudatosan élő közösségekben valósul(hat) meg.