Aztán megfogott ez a kép, mégpedig hogy a szeretet puha kötelékével szerette övéit. Fura ezt leírni, hisz nem a legférfiasabb kép; mondhatnám nem túl macsós. De talán mi férfiak is nem arra vágyunk-e valahol, hogy életünket átjárja a szeretet köteléke? Számomra ez a kötelék egyfajta létalapot is jelent, amely ha megvan, nyugodtan mehetek harcolni, mamutot vadászni... nem kell félnem többé a attól, hogy sebezhető vagyok, vagy hogy (minden törekvés ellenére is) magam is megsebzek másokat; muníciót jelent a növekedéshez, s a mindennapi élet megkívánta küzdelmekhez.
Tegnap valami ilyesmi járt át, amikor a hideg esős szélviharban mentem fel az egyetemre, ahelyett, hogy otthon maradtam volna olvasni a meleg paplanba burkolózva. Vagy tegnapelőtt, amikor Carlossal, szintén jégsarki körülmények között, takarítottuk az udvart, gondolva az érkező vendégekre. No meg azt hiszem, hogy egy-egy "beszólást" is máshogy reagálok le, ha tudatosan van jelen ez a kötelék az életemben. (Sokkal határozottabban ütök vissza : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése