karácsony otthon

Két napja értem vissza Jeruzsálembe, miután egy hetes látogatás keretében otthon töltöttem a karácsonyt Magyarországon. Sejtettem, hogy szép lesz, meg hogy intenzív, hisz mégis csak karácsony, na de hogy ennyire! Tavaly itt Jeruzsálemben és Betlehemben éltem át és szemléltem, hogy mit is mond nekem karácsony titka. Idén mindezt otthon tettem, mondhatnám, hogy hazavittem magammal az itteni tapasztalatot. Tíz év után először voltam ismét a szűkebb családommal Szenteste. Rengeteg dolog változott tíz évvel ezelőtthöz képest, és amikor ott álltunk szüleimmel, húgommal, nagymamámmal, pont ezek mozogtak bennem: mi az ami változott ezalatt a tíz év alatt (hisz bizonyos értelemben egyikünk sem ugyanaz, mint tíz évvel ezelőtt) és mi az, ami mégis a kontinuitást jelenti a köztünk meglévő kötelékben, családi együttlétben. Egészen új élmény volt, és nagyon sokat adott... még úgy is, hogy meglepően átrendeződtek az érzelmi hangsúlyok bennem.
A Szentestét sok sok találkozás, ünnep, kirándulás követte. Kiruccanás a Börzsönybe, a várva várt térdig érő hóban, kocsikázás Egerszólátra, Máriabesnyőre... és még jó sok villámlátogatás, beszélgetések, találkozások.
Most pedig, hogy visszaértem Jeruzsálembe, már bele is vetettem magam a munkába.
20-22 fok, itt ülök a reptéren, egy olasz csoportot várok, akiket kísérgetni fogok ezekben a napokban és közben egy csendes hála van bennem ezért az otthontöltött egy hétért.
×××
Az itteni karácsonyi élményeimről egyébként a Vatikáni Rádiónak is beszámoltam.