Londoni otthonában holtan találtak az énekesnőre. Mindössze 27 éves volt a 2000-es évek egyik legsikeresebb könnyűzenei előadója.
Az Index már picit árnyaltabban fogalmaz, szintén címlapon:
Londoni lakásában bukkantak az énekesnő holttestére. A Grammy-díjas Winehouse alkohol-, és drogproblémákkal küzdött. A halál oka ismeretlen.
(Az első, meg nem erősített hírek túladagolást sejtetnek.)
Elgondolkodtatott, hogy mi jelenik meg a siker mércéjeként a mai közgondolkodásban. Kétségtelen, hogy Amy Winhouse sok ember életére hatással volt. Tehetsége és zenéje tömegeket mozgatott meg. Csak úgy, mint Hendrix, Janis Joplin, Kurt Cobain, Jim Morrison, akik szintén ebben a korban haltak meg. Nem gondolom, hogy azok a kritériumok és mércék, amelyek alapján ezek az emberek sikeresnek mondhatóak hiteltelenek, hamisak, vagy neaggy'sten "ördögiek" lennének. Sőt, akik ráéreztek valaha is arra, amit a fent említett emberek művészete közvetített, akik egyszer is libabőrösek lettek őket hallgatva, tudják, hogy ezek a csillagok valami különlegeset hagytak maguk után a világban. Ugyanakkor feltételezem, hogy akadnak olyanok is, akik kudarcként látják ezeket az élettörténeteket, és hát ezt a nézőpontot is meg lehet érteni. (Senki nem kívánná a gyermekének, hogy dagadó vénákkal, tűvel a karjában találjanak rá elterülve.) Számtalan példával lehetne még folytatni a paradox élettörténetek sorát, akár régebbre is visszanyúlva (Mozart, Ady, József Attila...) és nemcsak a művészet, de a tudomány, a sport, az üzlet, a politika és az élet más területein is.
Ami igazán érdekel, hogy ezek az emberek, akik tehetségük, vagy bármi révén képesek voltak hatni a világra és mégis valamilyen formán az önpusztítás áldozatai lettek, vajon hogyan tekintettek önmagukra. Vajon ezek az emberek önmagukat sikeresnek látták-e, avagy pont a siker közgondolkodásban megjelenő mércéjének váltak az áldozatává?
Arról pedig fogalmam sincs, hogy miért pont ma, Betlehemben morfondírozok ilyen kérdéseken, egy zarándokcsoportot vezetve, azután hogy a megtestesülés misztériumát szemléltük a Születés-bazilikában.
végezetül egy idézet Ralph Waldo Emerson-tól:
(olaszul, mert így olvastam először; angolul, mert ez az eredeti; magyarul, mert megtaláltam a fordítást)
Cosa è il successo? Ridere spesso e amare molto; guadagnarsi il rispetto delle persone intelligenti e l’affetto dei bambini; ottenere l’approvazione di critici onesti e sopportare i tradimenti dei falsi amici; apprezzare la bellezza; trovare il meglio nel prossimo; donarsi; lasciare un mondo un po’ migliore con un bambino sano in più; un fazzoletto di giardino o una vita scialmente riscattata; aver giocato e riso con entusiasmo; e cantato con esultanza; sapere che grazie alla nostra esistenza almeno ua vita ha potuto respirare meglio.
What is Success?
To laugh often and much;
To win the respect of intelligent people and the affection of children;
To earn the appreciation of honest critics and endure the betrayal of false friends;
To appreciate beauty; To find the best in others;
To leave the world a bit better, whether by a healthy child, a garden patchor a redeemed social condition;
To know even one life has breathed easier because you have lived;
This is to have succeeded.Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése