elsuhanó világ

Még néhány évvel ezelőtt történt, hogy  filozófia professzorom egy Dolák Saly Róberttel készült interjúból idézett. Arra már nem emlékszem, hogy az interjú hol jelent meg, s sajnos azóta sem sikerült rábukkannom, de valahogy így szólt az idézett rész:
DSR:  "Amikor az űrből visszatérő asztronautákat hallok mesélni fönti élményeikről, újra és újra meggyőződöm arról, hogy nem a megfelelő embert küldték fel..."

Most olvastam az index-en egy interjút, melyben Megan McArthur űrbeli élményeiről mesél. Tőle hangzott el a következő mondat, miután Stöckert Gábor a visszaindulás halasztásának esetleges kényelmetlenségéről kérdezte:

Nem volt idegesítő odafent két napot várni a landolásra?

Dehogy, az volt a küldetés legjobb része. A munkát elvégeztük, az űrsiklóban pedig olyan nagyon sok mindent nem lehetett csinálni, csak nézni a Földet az űrből. 

Bedugtam a fülhallgatómat, zenét hallgattam, és csak néztem, ahogy a világ elsuhan alattam.

Azt gondolom, egy ilyen mondatért érdemes kiruccanni az űrbe.