Sokan úgy jönnek el az egy hetes, tíz napos szentföldi zarándokútra, hogy valami mást szeretnének kapni, mint egy "átlagos" külföldi úttól. Egy olyan tapasztalatra, felfedezésre, "találkozásra" vágynak ezen az úton, amelyre, hitükből fakadóan, nehezen tennének szert egy bahamai, új-zélandi vagy thaiföldi utazás során.
Ráadásul többségüknek, legalábbis, akiket eddig vezettem, jó eséllyel életük egyetlen útja a Szentföldre. Ez pedig nem kevesebbet jelent, minthogy ezalatt, a csoporttal eltöltött néhány nap alatt egy olyan tapasztalatnak válok a részesévé, amely a legtöbb jelenlévő ember számára az "élet különleges pillanata" címére pályázik. Az, hogy valóban azzá is válik-e, sok tényező függvénye. Az eddigi tapasztalataim meglehetősen pozitívak. Ezt mutatja az is, hogy a csoportjaimból elég magas azoknak az aránya, akik, visszajelzésük alapján, még az elvárásaikhoz képest is erősebb, mélyebb vagy "átütőbb" tapasztalatként élték meg a szentföldi zarándoklatot.
Mivel azonban - mint ahogy írtam- sok faktor játszik szerepet abban, hogy milyen lesz egy ilyen kiemelt elvárásokkal körülfont zarándoklat összképe, így még a direkt módon érkező pozitív visszajelzések is csak részben mondanak valamit arról, hogy mindebben milyen szerepe volt a kísérőnek, vagyis, ezekben a konkrét esetekben, nekem. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ne jelentenének sokat a munkámra vonatkozó pozitív visszajelzések, csak azt gondolom, téves lenne pusztán ezek alapján megérteni, hogy mi tesz egy szentföldi zarándoklatot egyedivé.
És hogy ne csak a levegőbe írjak, kissé csapongó módon, elhatároztam, hogy indítok egy blogon belüli rovatot "szentföldi csoportok" címmel, ahol az eddigi tapasztalataim alapján, különböző (spirituális, történelmi-kulturális, gyakorlati...) szempontokat szem előtt tartva, körüljárom azt, hogy mitől lehet élő és egyedi "találkozás" egy szentföldi zarándoklat akár az ideérkező keresztény ember, akár a keresztény csoportokat kísérő idegenvezető számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése