költözés

A múlt héten elköltöztem. A város persze még mindig Jeruzsálem. Nyolc hónapig laktam a város szívében, egy gyönyörű villában, szinte bagóért (főztek ránk, internet, stb...) s egész jó társasággal. Joggal kérdezheti valaki, hogy akkor miért? Egyrészt az ottlakás elég sok energiámat lekötötte, hisz akik ott laktutnk részt kellett vállalnunk az oda kötődő közösség életében. Ennek sok szépsége van, ugyanakkor a munkám  és az egyetemi kötelezettségem mellett eléggé nehézkessé vált. Meglehetősen frusztrált, hogy nem tudtam megfelelően a tanulmányaimra koncentrálni, ráadásul a fokolárra szinte semmi időm nem maradt. Az már csak rátett egy lapáttal, hogy az egyébként csendes környéken, három helyen is (közvetlen mellettünk) hardcore építkezés folyt, így otthon képtelenség volt bármit is tenni úgy, hogy ne a légkalapács ritmusára lüktessen a fejem. Így néhány hónapja rákérdeztem a fokolárban,  hogy tudnának-e javasolni valamilyen alternatívát. Felajánlották, hogy nyáron lakjak náluk pár hónapot, aztán meglátjuk. Tetszett az ötlet, így múlt hét óta itt lakom a jeruzsálemi fokolárban. Elvileg öten vagyunk, jelen pillanatban azonban gyakorlatilag csak hárman egy gyönyörűen berendezett nagy lakásban. A változás pedig leírhatatlan: csendes környezet (ha lennének legyek, még az ásításukat is lehetne hallani), káprázatos panoráma, kiegyensúlyozott életvitel (lelki élet, tanulás, sport...). Szóval most realizáltam csak igazán,  hogy mennyi belopakodó terhet és feszültséget jelentettek az ottlakással járó kötelezettségek. Azt viszont semmiképp nem mondanám, hogy megbántam az elmúlt nyolc hónapot. Minden kihívással együtt is elmondható, hogy gazdagította az összjeruzsálemi tapasztalatomat.