nagypéntek

Különös jelentése van számomra Nagypénteknek. A protestáns teológia ösztönzésére a katolikus teológiában is egyre komolyabb teret kapott (főleg H.U. von Balthasar nyomán) a kereszt és Jézus halálának misztériuma. Elementáris erővel telik meg Jézus kiáltása: "Istenem, Istenem miért hagytál el engem". Nem pusztán egy kereszten haldokló jámbor zsoltár-imádkozásáról van szó. Valami sokkal többről. Ebben a kiáltásban benne van az egész emberiség kiáltása. A világ  és minden ember személyes életének összes abszurditása, valamennyi "miért"-je ott van ebben a kiáltásban. És nincs válasz, csak űr, vákuum...Előforduló kérdések, hogy: miért az én gyerekem hal meg balesetben, miért nálam fedezik fel a halálos daganatot, miért az én apám lett alkoholista, miért az én házam lett földrengés, vagy vörösiszap áldozata, miért születtem a nyomor és éhezés kellős közelébe, miért ölte meg édesanyámat egy őrült pszichopata, miért pont én lettem drogfüggő és tettem tönkre mások életét, miért hagyott el az apám, az anyám, vagy akire a leginkább szükségem lenne, miért lett aszott és kiégett az életem, miért veszítettem el az álmaimat, miért törtem meg és lettem megalkuvó, miért csaptam be a barátaimat, miért döfök tőrt azokba, akikbe a legkevésbé szeretnék? miért!? Tegye fel a kezét, aki ne tudna listát készíteni a saját "miért"-jeiről!
Hiszem, hogy a világ összes miértje ott van ebben a kiáltásban. És Isten mégis hallgat. Miféle isten ez!? Ebben a kiáltásban, majd ennek az Igaz Embernek, Isten fiának, a halálában egyszer csak megnyílik az ég és Isten elérhetővé válik minden szenvedésben, minden abszurditásban és "miért?!"-ben.
Isten nem "megoldotta" a szenvedés kérdését, nem is enyhítette, s még csak gyógyító receptet sem adott. Egyszerűen Jézus szenvedéstörténetében és halálában sorsközösséget vállalt minden emberrel, azok minden szenvedésével és bűnével. Közel áll hozzám Chiara Lubich leírása, melyben azt mondja, hogy a Kereszt az nem más, mint a pupilla, amelyen keresztül Isten az emberiséget látja.
Ufff, eléggé húzós témákhoz érkeztünk. De hát erről szól a Nagypéntek.
Én pedig most egy napra elvonulok csendbe. No internet, no skype, no mobil... Ritka, hogy a születésnapom pont Húsvétra esik, nem is tudom, hogy lesz-e még ilyen. Mivel ráadásul pont születésem harmincadik évfordulója következik, úgy gondoltam, hogy még az ünneplések előtt elvonulok teljesen egyedül, hogy rátekintsek az életemre, valamelyest mérleget készítsek de legfőbb képen, hogy hálát adjak ezért az elmúlt három évtizedért, hisz bőven van miért és kikért!