húsvéti születés

Húsvét, föltámadás, remény, öröm... mindez Jeruzsálemben. Vallásos közegben már-már közhelynek is tűnhet, mégis számomra sosem válik azzá! Mi is? A bizonyosság, hogy a halál, a szenvedés, a fájdalom, a veszítés, a be nem teljesülés, a hiány, az abszurd értelmetlenség nem az utolsó szó az ember életében. Az idei Húsvétnak több szempontból is különös jelentősége van számomra. Mindenek előtt talán mert idén is Jeruzsálemben szemlélhettem a kereszténység előbb említett központi üzenetét és tapasztalatát. Erről rengeteg mindent lehetne írni, mégis csak az sejtheti meg, aki már valamilyen módon életével is közel került ehhez a tapasztalathoz. Szombat éjjel a feltámadási mise után Loncy-val lementünk a Föltámadás (Szentsír) bazilikához, és ott, közel az üres sírhoz, közösen dicsőítettük a föltámadt Jézusban köztünk élő Istent. Ráadásul idén úgy esett, hogy a harmincadik születésnapom pont Húsvét vasárnapjára esett. Lévén, hogy Dave pedig pont másnap ünnepelte az övét, a nagy húsvéti piknik banzáj összekötődött egy kisebb születésnapi party-val is, amelyen úgy százhúszan vettünk részt Jeruzsálemtől néhány kilométerre, az Abu Gosh melletti Kiryat Yearim-ban. Még aznap este a fokolárral is ünnepeltünk, sőt rá néhány napra, pénteken még szűkebb körben is, egy lángosozásnak indult meglepetés party-vá formálódott összeröffenésre is sor került, amelyre Loncy sütött egy fantasztikusan jó gyümölcstortát, pont úgy, ahogyan szeretem. A lángosevészetről nem is beszélve... Persze előkerült a gitár is, úgyhogy Carlos és Beny a spanyol, venezuelai és nápolyi repertoárból szemezgettek, mi pedig Loncy-val néhány hazai klasszikust pendítettünk meg. Annak ellenére, hogy az elmúlt két hét felhajtása után mindannyiunkat átjárt egyfajta húsvéti fáradtság, nagyon kellemes, laza, húsvétot és születésnapot lezáró buli volt. Asszem, hogy még a néhány betévedt vendég is jól érezte magát... Hálás voltam, hogy így, pont itt, és az életemet komolyan foglalkoztató, mélyen átjáró húsvéti titkokat ünnepelve kezdhettem meg harmincas éveimet. A számos ajándék egyike volt, hogy a Húsvétvasárnapot megelőző Nagyszombatot teljesen egyedül tudtam tölteni, hálát adva, reflektálva az elmúlt harminc évre és szemügyre véve, mindazt, amit az Élet ebben az új szakaszban kér tőlem. Sokat jelentett, hogy beszéltem az otthoniakkal, szüleimmel, Szilvivel és jól eső érzés volt a rengeteg email-en, sms-en, fb-on érkező jókívánság a világ minden részéről.

Most pedig folytatódnak a húsvéti hétköznapok...