nagyszerda

A mai nap elején még próbálkoztam némi tanulással (elmaradt leadandók stb...), aztán rájöttem, hogy szeretnék inkább összeszedetten ráhangolódni a következő napok eseményeire. Hiszen az elmúlt tíz évben mindig különösen sokat jelentett a Húsvét és az azt megelőző szent három nap megélése. Öt és tizenkét éves korom között ezt az időszakot minden évben Pannonhalmán töltöttem nagymamámmal és húgommal a bencéseknél. Sok kalandos, és maradandó gyerekkori élmény kötődik ezekhez az alkalmakhoz. Mindehhez a Húsvét (és a velejáró liturgiák) azonban pusztán egy unalmas és elhanyagolható keretet adott az egyébként élményteli húsvéti vakációk napjaiban Pannonhalmán. A gyerekeknek szervezett tojásfestés és az alborétumban rendezett csokivadászat még vitte pálmát. A sötét(nek tűnő) templom, hosszú gregorián énekekkel, véget nem érő ceremóniákkal azonban... hát meg kell valljam nem estem extázisba (valószínűleg nem lehettem túl misztikus gyermekéveim derekán). A feltámadási körmenetet már szerettem, hiszen még mindig érzem a számban annak a kalácsnak az ízét, melyet sehol máshol nem éreztem azóta sem. (Egy ilyen élmény már sokkal közelebb vitt az extázishoz.)
Érdekes így cirka húsz év távlatából visszatekinteni ezekre a napokra. Egészen mást jelent azóta számomra a templom, a liturgia, a gregorián és a Húsvét titka. Elmúlt éveimben az életem valahol ennek a húsvéti titoknak a gravitációjában alakult, és formálódik azóta is. Ezért is fontos számomra az összeszedettség, az elcsendesedés ezekben a napokban. Ideális esetben a nagyböjt kezdete óta a napok, a nagyböjti elhatározások ritmusában, folyamatosan ezen titkok ünneplése felé irányítják a figyelmet.
A mai nap, ráébredve arra, hogy "jé már a célegyenesben járunk!", a készület kézzelfogható jeleként némi takarításra és rendrakásra szántam el magam, melynek első fázisát (a fürdőszobát) sikeresen be is fejeztem. Délután néhányakkal pedig megnéztük a Passiót (amely ezúttal NEM a Gibson-féle verziót jelentette, hanem egy 2008-as BBC-HBO ko-produkciót). Bár a Gibson-rendezés számomra többet adott, azonban voltak ebben is értékes megoldások.
Holnap már remélem sikerül ajtón kívül tartanom az egyetemi dolgokat, az egyéb halasztható teendőket és sikerül teljesen az elcsendesedésbe, Írás-elmélkedésbe helyezkednem, szemlélve Jeruzsálemet, az életemet... (hiszen ráadásul pont Húsvét vasárnap fogom betölteni a harmincat). Az elmúlt két évben a legmegragadóbb pillanatok közé tartozott, amikor nagy csütörtökön leültem az evangéliummal azon a helyen, amely az utolsó vacsora eseményeire emlékezik, valamint az esti virrasztás a Getsemane kertben. Őrizve az elmúlt két év jeruzsálemi hagyományát, holnapra is beterveztem mind a Coenaculum-ot, mind pedig a Getsemane kertet, ahol este közös virrasztás is lesz.
Szeretném hagyni, hogy átjárjanak az evangélium szavai, ezek a helyek, az azokhoz kapcsolódó események.  .