nagyhét - széder-est

Elérkezett a Nagyhét, amelyet harmadszor élek meg Jeruzsálemben. Az elmúlt másfél hónapomat jól jellemzi, hogy még egy bejegyzésre sem futotta, holott szeretném nem elhanyagolni a blogírást. Sőt tíz napig arra is volt módom, hogy megtapasztaljam, milyen kiszakadni az internet-, email- és laptopfüggőségből, miután az egyik csoport érkezése előtt sikeresen elhagytam a laptop-kábelt, amelyre a Negev sivatag kellős közepén döbbentem rá... szóval kemény tíz napig, egy-egy emergency helyzettől eltekintve megtapasztaltam, hogy net, laptop és email nélkül is van élet (azok a régi szép idők!). A csoportvezetés és az egyetem összehangolásából fakadó nehézségeket kellet az elmúlt héten lefaragnom, ami első körben úgy tűnik sikeresen meg is történt. És így érkezett el a Nagyhét.
Idén, tavalyhoz hasonlóan, a zsidó Pesach, a katolikus és az ortodox Húsvét ugyanarra a hétre esik. (Ez az egybeesés, a holdnaptár ritmusának megfelelően, ritkábban fordul elő, ). Tegnap este volt az úgy nevezett széder-est, amikor is a zsidó családok egész éjjel az Egyiptomból való szabadulásra emlékeznek. Arra az, egész nép identitását meghatározó tapasztalatra, hogy Isten kinyújtotta karját, mégpedig azért, hogy kivezesse övéit a rabságból és szabaddá tegye őket. Loncyval meghívtak bennünket is egy itteni, jeruzsálemi zsidó családhoz, hogy együtt üljük meg a széder-estet. Átütő és eleven élmény volt egy mélyen vallásos, hiteles és nyitott zsidó családdal átélni a Pesach lényegét, és megsejteni, hogy egzisztenciálisan mit jelent  számukra, egy hívő zsidó családnak, ez az ünnep . Olyan harmincan lehettünk összesen, kb. kilenc-tíz meghívottal, akik közül hatan voltunk keresztények, a többi az maga család és a rokonság volt. A legutóbbi (és egyben első) széder-estélményem egy szekuláris zsidó családnál volt, és meg kell valljam meglepő volt a kontraszt. Tegnap azt éreztem, hogy ezeknek az embereknek valóban átjárja az életét a szabadító Isten jelenléte, egyrészt a személyes életükben, másrészt a közösségi tapasztalatukban.
A széder-est sok-sok érzelemmel és átéléssel telített menetének egy adott pontján elkezdtem némi belső disszonanciát érezni. Mindez akörül forgott leginkább, hogy miként tudom magamban összehozni, azt a mély és hitelesnek tűnő légkört, amely átjárta az egész estét, az aktuális politikai helyzettel, tudva, hogy részben Izrael politikájából fakadóan, nagyon sokan, főleg arabok és palesztinok, az emberi méltóság mércéjét távolról sem súroló körülmények között élnek itt az "Ígéret Földjén". A kérdés természetesen sokkal komplexebb és árnyaltabb annál, hogy most egy kitérő erejéig ki lehessen elemezni. Mégis elkezdett piszkálni ez a kérdés, ráadásul pont ebben a meghitt környezetben. Néhány perc múlva azonban kaptam egyfajta belső választ. Pont egy olyan ponthoz érkeztünk, amikor hálaadó és kérő imádságok hangzottak el. Egy adott pillanatban, a vendéglátó házaspár egyik tagja, külön imádkozott azokért a palesztinokért, akik méltatlan körülmények és sok szenvedés között élnek Izraelben. Ekkor azt éreztem, hogy a család, akihez tegnap este kerültünk, a realitásban élnek és átélik a társadalmi patthelyzet abszurditásának minden fájdalmát. Sok ilyen családra lenne szükség! Hálás vagyok ezért az estéért, hogy hajnali háromig együtt szemlélhettük, mit jelent a rabságból való szabadulás, annak örömei és fájdalmai.
Ráadásul Jézus életének egyik legfontosabb állomása szintén egy ehhez hasonló megemlékezéshez, "széder-esthez" kötődik (ha nem is a mai formájában), melynek valósága megjelenik a szentmise titkában, s különös módon a húsvéti liturgiák átélésében.

Két egészen jó cikk angolul tudóknak:

Yuval, I.: Easter and Passover as Early Jewish-Christian Dialogue in: Paul F. Bradshaw & Lawrence A. Hoffman, eds, Passover and Easter: Origin and History to Modern Times (Notre Dame 1999), pp. 98-124

Bradshaw, P.: Jewish Influence on Early Christian Liturgy: a Reappraisal