Irány a hegyek! Azért ne túl messzire...

Tomival és Imivel kiruccantunk ma a közeli "hegyekbe". A KK-nál (ami gyakorlatilag a volt KKKI épülete) beköszöntünk hugicámnak, majd pedig neki vágtunk a fergeteges túrának. Felbaktattunk a fehér sziklákhoz, onnét egy kis kerülővel az Oroszlán szikla irányába indultunk, hogy feljussunk az Árpád-kilátóhoz. A kis kerülőúton belefutottunk egy nagyobb zöld terepjáróba, amelyre fehér betűkkel több oldalról is fel volt matricázva-. "tűzszerészet" és a teljesség kedvéért ott állt egy őket kísérő rendőrautó is. A terepruhás és a kék overálos figurák már távolról integettek, hogy ne próbáljunk közelebb menni, vagyis továbbhaladni az egyébként jelzett útvonalunkon. Na itt megértettük, hogy valami robbanni fog, és így is lett. Fél óra múlva az egyik zöld ruhás háromszor elkiáltotta magát: "Vigyázz! Robbanás!" Aztán egy kis morajlás következett, melybe még a pad is megremegett, amelyre leültünk. Ezután a fergeteges kuriózum után felkeltünk és tovább mentünk. Olyan igazi őszi, sétálós kirándulás volt ez. Enyhén ködös, de napsütéses táj, őszi színpompa, békés sétálgatók, futók. Imit elárasztották a névnapi jókívánságok, sms-ek... Mi Tomival a hármashatárhegy tetején köszöntöttük meg egy milkával. A menet közben sokat beszélgettünk, nevettünk, előjöttek komolyabb témák is, sőt a közös ima sem maradt el... de kitárgyaltunk egy-két könyv- ill. filmélményt is. Azt éreztem a nap végén, hogy az arányosság dominált. Jót pihentünk és valamifél testvéri közösség is erősödött köztünk. És ez mindenképpen ajándék!