egy nem is olyan kis lépés

Az Amerikai Egyesült Államok választó polgárai kedden, 2008 november 4-én történelmet írtak: megválasztották 44. elnöküket Barack H. Obama személyében. Miért érzem kiemelkedően történelmi pillanatnak ezt az eseményt, amelyet az egész világ, a médiaorgánumok többsége is kiemelt figyelemmel kísért? Önmagában már azt a tényt, hogy a történelemben először léphet be színesbőrű elnök a Fehér Ház kapuján, egy demokratikus államrendszer hatalmas lépésének tartom. Amennyire tudtam, követtem a demokrata előválasztásokat és világos volt, hogy akár az első női, akár az első színesbőrű jelölt történelmet írhat. Obama szemlélete, irányvonala, karizmatikus személyisége hamar meggyőzött és ettől kezdve drukkoltam, hogy erre a felismerése az USA választóinak többsége is eljusson. Tény az is, hogy a választásokat megelőző helyzet tényezői nemigen javíthatták volna jobban a demokrata elnökjelölt győzelmi esélyeit. Bush politiaki megítélése mélyponton, tombol a gazdasági világválság előszele, változásokra kiéhezett társadalom, egy nagypapás-veterán, világos elképzelések nélküli elnökjelölt a republikánusok oldalán... Obama ezzel szemben egy olyan új világ képét rajzolja elénk, amely csak kevesekben nem támaszt igazi pardise-feelinget. Lévén, hogy ezt pragmatikus gondolatokkal, határozott fellépéssel, ugyanakkor közvetlen személyességgel teszi, még a szkeptikusabb kritikusait is elbizonytalanítja. Mindezek és minden előrejelzés ellenére, nem tudom hogy volt-e olyan ember, aki hitte, hogy az Egyesült Államok lakossága, szavazó polgárai képesek lesznek meghozni ezt a döntést és ráadásul olyan világosan, ahogyan tették azt tegnap este. Magam részéről azért semmiképen nem egyfajta messiást látok Obamában. Sokkal inkább egy olyan valakit, akitől egyszerűen hitelesnek hangzanak azok a szavak, melyek a szociális problémák, társadalmi igazságtalanságok javítását, a harmadik világ felemelését, egyfajta kiegyensúlyozott nemzetközi politikát céloznak meg. A nagy menet persze csak most kezdődik. Hiszen Obamának és stábjának nem kis zűrzavarban kell nekivágnia a new-world építgetésének. Csak a belső gazdaságra és pénzügyi piacra tekintve láthatjuk például, hogy a greenspan-i modell után valami új paradigma alapjait kellene megvetni, mindezt úgy, hogy az ebből fakadó nemzetközi földmozgás minél kevesebb házat temessen be. És akkor még a többi szektorokat nem is említettük. Hát hajrá! Én bizakodom abban, hogy - ha nem is lesz egy gyalog galopp - ezzel a mérföldkővel új fejezet nyílik a kultúrák, társadalmak közti párbeszéd és a mind egyetemesebb testvériségre való törekvés területén. Step by step...