meteo

Tegnap leesett az első hó, megérkezett a hideg, az utak kezdenek lefagyni. Amolyan télies feeling kezd beköszönni, s mindez nem töri meg a leköszönő ősz varázsának a hangulatát. Tegnap például az egyik pillanatban az égbolt tiszta, napsütéses, a következő percben már vékony felhőrétegből kezdenek szállingózni azok fehér valamik. Erős hideg szélfúvás közepette is a napsugarak azért annyira átverekszik magukat, hogy az életkedv egész normális, az esetemben átlag fölöttinek mondható értéket produkál. Most is például, ahogy átnézek a monitor fölött, keresztül az ablakon, Liszt Allegro maestoso zongoraversenyét hallgatva, van valami magával ragadó a kinti erőteljes hóvúvásban, amit most is bevilágít a felhőrétegen átszűrődő nap fénye. (Könnyen beszélek, a fűtött szobából.) Asszem, ez az ami, az Örök Városban érezhetően hiányzott: megélni az őszt olyannak, amilyen: a maga esőzéseivel, fényes színpompájával, a hulló levelekkel... és most jön a tél, ennek van itt az ideje.