itthon

Egy intenzív római év után (záródolgozat, stb.) most újra itthon vagyok. Július elején Balatont kerültünk, mégpedig kerékpárral, utána Brassóban voltam egy papszentelésen, majd pedig Salzburgban másztuk a hegyeket. Most néhány napja itthon fárasztom szüleimet Szentendrén, de már el is menekültek két hétre a Balcsira, úgyhogy egyedül uralom a terepet. Azt hiszem, nem ússzák meg (már mint szüleim), hogy hamarosan én is utánuk menjek pár napra Szemesre. Év közben úgyis keveset látjuk egymást (három éve tanulok Rómában), ilyenkor pedig egyszerűen csak örülünk egymásnak… Ennek is meg van a helye. Ezekben a nyugodtabb napokban tudok sort keríteni rég nem látott barátaimmal is, egy-egy sörre, pizzára, filmre, és ami a legfontosabb, éjszakákba nyúló beszélgetésekre. Jó itthon.