egy nap alatt a balaton körül

Csütörtökön Tamással és Endrével egyhuzamban körbetekertük a Balatont. Megállásokkal együtt tizennégy órát voltunk úton és a 9,6 órás a tiszta menetidőt 20,5-ös átlaggal hoztuk. Júniusban ugyan ezt az utat három nap alatt tettük meg egy másik barátommal, s ekkor támadt az a gondolatom, hogy ezt a kört huszonnégy órán belül is le lehetne tekerni valamikor. Nem sejtettem, hogy két hónapra rá sikerül is két lelkes társra akadnom. Hát sikerült és le is tekertük. Reggel hatkor indultunk Balatonszemesről Keszthely felé és az első hetvenöt kilométert megállás nélkül, huszonöt km/ó-ás átlaggal tudtuk teljesíteni, ami felül múlta eredeti számításainkat. Ezúttal – nem úgy mint két hónapja – sikerült ellenállni annak a huszonöt-harminc kilométeres, csalogató kitérőnek, amely a kijelölt kerékpárútvonal mentén visz fel a badacsonyi „hegyeken” keresztül a káli medencébe, majd kanyarodik vissza Zánkánál a partra. Persze aztán lent is volt kijelölt út, amit elfelejtettek jelezni… Száz és százharminc kilométer között éreztem egy holtpontot, amikor keményen elgondolkoztam, azon, hogy jó ötlet volt-e minden felkészülés nélkül nekivágni ennek a körnek. A tavasszal futott római maraton óta sikerült azért egy rendszerességet tartanom sportban, ez azonban utóbbi hónapban csupán egy-két alakalom/hétre csökkent…. A holtponton való átlendülés után azonban már éreztem, hogy ez meg lesz és ennek megfelelően –kellő szénhidrátbevitel mellett – tudtuk a 22-23-as átlagot tartani. Talán banális, de nagy élmény volt 19.55 órakor begurulni Szemesen arra pontra, ahonnét aznap reggel elindultunk. A Magyar Tenger körül kiépített kerékpárútról őszintén szólva vegyes érzések kavarognak bennem. A múltkori három napos kerülés után mindenkinek dicshimnuszokat zengtem arról, hogy helyenként milyen jól kiépítették a bringautat, és hogy összességében egész jól lehet haladni végig a Balaton körül. Most, hogy lényegesen intenzívebb tempóban próbáltunk tekerni, már nem vettem olyan nagy ujjongással a kilencven fokos kanyarokat, meg az északi part – olykor teljesen felesleges – cikk-cakkjait a part és az országút között. Összességében azonban bátran állíthatom, hogy a Balatont, még a néhol töredezett úton is érdemes megkerülni.