szülinapi kórus

Ma 19.00-órakor volt ötvennégy éve annak, hogy édesanyám meglátta a napvilágot. Ennek előestéjét tegnap meg is ünnepeltük szűk családi körben. Apunak és Szilvinek sikerült anyu előtt hazaérniük, így az a merész ötletem támadt, hogy gitáros kísérettel összehozzuk a kis családi kórust, és Halász Jutka klasszikusan ideillő számát betanuljuk. Kis vonakodás után beadták a derekukat és megeresztettük, ami kifért. Meglepődtem, hogy hugicámnak is milyen jó hangja van. Kis próba után, amikor anyu hazaért és belépett, mi rázendítettünk. Az asztal persze már meg volt terítve, anyu persze minderre nem számított és mindezeknek egyenes következményeként nem maradhattak el a meglepődött mosollyal párosult könnycseppek… Aztán vacsora, beszélgetés és egy kis csemegézés a családi filmarchívumból, amelynek nagy részét már sikerült bedigitalizálnom az elmúlt napokban… Persze vacsi közben nem kevés érzelmekkel telített dinamizmussal tettünk egy kis kitérőt, rávetődve a politika és sport viszonyára a pekingi olimpia fényében. Régen tartottam az ilyen jellegű vitáktól, most azonban sokkal inkább kihívásnak érzetem, hiszen meg kell tanulnunk érdemi vitát (vagy sokkal inkább párbeszédet) folytatni olyan kérdésekről, családon belül is, ahol nyilvánvaló nézetkülönbségek vannak. A racionális megítélés és az érzelmek kettéválasztásáról persze könnyebb írni, mint azt ideális formájában megvalósítani (és ezt magamban is tapasztalom)… ezért is jók az ilyen kis gyakorlatok. Az est szép, családi hangulatát ez inkább azonban csak színesítette és sikerült nem megtörni. Vasárnap összejön a tágabb családi kör és a kórus várhatóan ismét felcsendül.