jeruzsálemi hétköznapok

Múlt szombaton, este 10-kor bepattantunk négyen az autóba (Carlos, Piotr, Beny és én), s leruccantunk a Holt-tenger partjára, hogy megnézzük milyen megfőni a csillagos ég alatt az ötven fokos termál vízben, amely kvázi közvetlen a tenger partján zubog fel és alakít ki nagyobb jakuzzi méretű természetes medencevájatokat az iszapban. Átütő élmény volt a sivatagban, a qumráni sziklás hegyek lábainál egyszerűen csak bámulni a csillagos eget, amelyet még a telihold fénye sem tört meg annyira, hogy az zavaró lett volna. A termálvíznek mondott lötty nem csak forró, de elég büdös is volt, úgyhogy nagyon kellett hinnem a gyógyító hatásában, ahhoz hogy önfeledten tudjam átadni magamat ennek a sajátos szemlélődésnek. És asszem sikerült is, sőt még elég szociálisnak is bizonyultam, vagyis sikerült kiszakadnom abból, hogy én most mennyire jól ellenék itt egyedül, akár egész éjjel is, a mindenséget átjáró gondolataimmal, s teljesen kivettem a részem az éjféli sültcsirkeevészettől kezdve az egész izgalmas beszélgetésekig... Jó volt  kiruccanni így a munka és tanulás forgatagában és nem azon izgulni, hogy vajon elkészülök-e az éppen aktuális publikációval határidőre (arra már biztos, hogy nem ;).
Most, hogy itt van Loncy, sokszor együtt könyvtárazunk, és gyakran megyek ki hozzá Ein Karembe, amely egy gyönyörű gyöngyszeme Jeruzsálemnek.
Tegnap pedig egy dél-koreai püspök érkezett Jeruzsálembe, akit régóta ismerek és személyes barátság is köt hozzá, így ezekben a napokban vele fogom körbejárni a szent helyeket.
Ma kezdtük, s megerősödött bennem, hogy Jeruzsálem mindig új...