pünkösd - shavuot

Három nappal ezelőtt ünnepelte a zsidóság Shavutot, most pedig Pünkösd vigíliáját ülik a keresztények. Shavuot és Pünkösd: két ünnep, mely naptári eredetüket tekintve szorosan összekötődnek, hisz az első keresztények, akiknek többsége a jeruzsálemi és galileai zsidóságból került ki, s annak hagyományait őrizték, előszeretettel töltötték meg új jelentéssel a már meglévő ünnepeiket.
Most, idén elgondolkodtatott ez az erős kontraszt. Shavuot, amely zsidóság egyik fő-, zarándok ünnepe, a Törvény átadásának megemlékezéséről szól. Azt ünnepli a zsidó nép, hogy Isten kinyilatkoztatta Mózesnek a Törvényt, kőbe vésve így az Istennel való közösség "zálogát". A kereszténység ugyanakkor a Szentlélek eljöveteléről emlékezik meg, arról, hogy Isten Szent Lelke eltöltötte az apostolokat, új erőt, fényt, lendületet adva ennek a maroknyi embernek, akik még fel sem ocsúdtak a Föltámadottal való találkozásból. Ráadásul ezt tekintjük az Egyház születésének is. Nem furcsa ez egy kicsit? A zsidóság identitásának meghatározó eleme a Törvény, az azt védő szabályrendszerek, illetve annak szövevényes értelmezése, s értelmezésének az értelmezése... ugyanakkor mégsem mondhatnánk, hogy a zsidóság valaha is "intézményesült" volna olyan szinten, melynek következtében  annak átfogó "intézményéről" beszélhetnénk. A kereszténység pedig, melynek Egyházzá szereveződése kifejezetten karizmatikus (lelki) indíttatásúnak tűnik, a vallások történetében páratlan módon alakult állami szervezeteket és multinacionális vállalatokat megszégyenítő adminisztrációval és hivatali struktúrával bíró intézményes rendszerré. Kétségtelen, hogy a reformáció után sokat formálódott az Egyház-értelmezés, azonban - hogy katolikusként a saját házam táján söprögessek - a Lélektől/élettől/ kiüresedett "intézmény" veszélye folyamatosan ott lebeg felettünk. Meggyőződésem persze, hogy az Egyház nem élte volna túl az elmúlt kétezer évet, ha nem akadtak volna olyan "Lélektől" vezérelt emberek, akik hiteles módon tudták közvetíteni Jézus örömhírét, olykor árral szemben haladva. És azt sem gondolom, hogy a zsidóság ne szembesült volna, vagy ne szembesülne napjainkban is más-más formában az intézményesülés kihívásaival. Csak elgondolkodtatott, hogy két, sokszor szembeállított princípiumból (Törvény-Lélek) kiindulva, két nem várt, szinte ellentétes irányú vallásszociológiai jelenség figyelhető meg: a Törvény köré szerveződő zsidóság, amely soha nem vált központosított struktúrává, és a Lélek kiáradásával született keresztény közösség, mely egy-két évszázadon belül összetett hivatali hálózattá, centralizált Egyházzá szerveződött. Természetesen ez, amit most leírtam, amolyan blogosan leegyszerűsített megpendítése a kérdésnek, miután épphogy csak egy kis ízelítőt akartam adni abból, ami ma este elgondolkodtatott Shavuot és Pünkösd kapcsán.
Azonban, hogy egy személyes szót is szóljak arról, hogy mit jelent számomra Pünkösd ma éjjel: legindkább élő reményt... főleg, amikor azt tapasztalom, katolikusként, hogy a Lélek, sok fájdalmas tapasztalat mellett sem halt ki az Egyházból, hanem számos hiteles emberen és közösségen keresztül képes lüktető forrást teremteni, tüzet gyújtani, megtisztítani, egyszóval Életet adni és személyes életemet is betölteni.