2011. január 29., szombat
2011. január 26., szerda
jeruzsálemi hétköznapok
Múlt szombaton, este 10-kor bepattantunk négyen az autóba (Carlos, Piotr, Beny és én), s leruccantunk a Holt-tenger partjára, hogy megnézzük milyen megfőni a csillagos ég alatt az ötven fokos termál vízben, amely kvázi közvetlen a tenger partján zubog fel és alakít ki nagyobb jakuzzi méretű természetes medencevájatokat az iszapban. Átütő élmény volt a sivatagban, a qumráni sziklás hegyek lábainál egyszerűen csak bámulni a csillagos eget, amelyet még a telihold fénye sem tört meg annyira, hogy az zavaró lett volna. A termálvíznek mondott lötty nem csak forró, de elég büdös is volt, úgyhogy nagyon kellett hinnem a gyógyító hatásában, ahhoz hogy önfeledten tudjam átadni magamat ennek a sajátos szemlélődésnek. És asszem sikerült is, sőt még elég szociálisnak is bizonyultam, vagyis sikerült kiszakadnom abból, hogy én most mennyire jól ellenék itt egyedül, akár egész éjjel is, a mindenséget átjáró gondolataimmal, s teljesen kivettem a részem az éjféli sültcsirkeevészettől kezdve az egész izgalmas beszélgetésekig... Jó volt kiruccanni így a munka és tanulás forgatagában és nem azon izgulni, hogy vajon elkészülök-e az éppen aktuális publikációval határidőre (arra már biztos, hogy nem ;).
Most, hogy itt van Loncy, sokszor együtt könyvtárazunk, és gyakran megyek ki hozzá Ein Karembe, amely egy gyönyörű gyöngyszeme Jeruzsálemnek.
Tegnap pedig egy dél-koreai püspök érkezett Jeruzsálembe, akit régóta ismerek és személyes barátság is köt hozzá, így ezekben a napokban vele fogom körbejárni a szent helyeket.
Ma kezdtük, s megerősödött bennem, hogy Jeruzsálem mindig új...
Most, hogy itt van Loncy, sokszor együtt könyvtárazunk, és gyakran megyek ki hozzá Ein Karembe, amely egy gyönyörű gyöngyszeme Jeruzsálemnek.
Tegnap pedig egy dél-koreai püspök érkezett Jeruzsálembe, akit régóta ismerek és személyes barátság is köt hozzá, így ezekben a napokban vele fogom körbejárni a szent helyeket.
Ma kezdtük, s megerősödött bennem, hogy Jeruzsálem mindig új...
2011. január 15., szombat
két év
Két éve, 2009 január 15-én a következő email-t írtam az otthoniaknak:
Tegnap megérkeztem Jeruzsálembe!!! Most csak röviden írok. A repülőút Rómából nagyon békésen, gördülékenyen ment. A SWISS Air sok jó pontot szerzett :). Telavivban minden különösebb ellenőrzés nélkül jutottam ki a reptérről és mondhatom, hogy az itteni hely, légkör az első pillanattól kezdve nagy hatással van rám. Az első éjszakát az itteni, jeruzsálemi fokolárban töltöttem, ahol szeretettel fogadtak, ma pedig az egyetemen kezdtem el intézni a dolgokat (szállás, beiratkozás…). Most is éppen itt ülök. Még nem tudom, hogy milyen gyakran leszek net-közelben, (hogy a szállásomon lesz-e…) azért majd jelentkezem.
Egyébként ... napos idő van 20-22 C… estére picit jobban lehűl.
Akkor egy féléves ösztöndíjprogram keretén belül érkeztem Jeruzsálembe, és nemigen gondoltam volna, hogy két évre rá, még innét fogok bejegyzést írni, azt pedig főleg nem, hogy mennyi minden történik ezalatt a két év alatt. Ma végre akadt egy szabadabb napom, így mielőtt fejest ugranék a különböző dolgozatok és tanulmányok megírásába, remélem sikerül befejeznem a félbehagyott személyes évértékelést, hálaadást, na és persze az újévi elhatározásokat.
2011. január 2., vasárnap
karácsony otthon
Két napja értem vissza Jeruzsálembe, miután egy hetes látogatás keretében otthon töltöttem a karácsonyt Magyarországon. Sejtettem, hogy szép lesz, meg hogy intenzív, hisz mégis csak karácsony, na de hogy ennyire! Tavaly itt Jeruzsálemben és Betlehemben éltem át és szemléltem, hogy mit is mond nekem karácsony titka. Idén mindezt otthon tettem, mondhatnám, hogy hazavittem magammal az itteni tapasztalatot. Tíz év után először voltam ismét a szűkebb családommal Szenteste. Rengeteg dolog változott tíz évvel ezelőtthöz képest, és amikor ott álltunk szüleimmel, húgommal, nagymamámmal, pont ezek mozogtak bennem: mi az ami változott ezalatt a tíz év alatt (hisz bizonyos értelemben egyikünk sem ugyanaz, mint tíz évvel ezelőtt) és mi az, ami mégis a kontinuitást jelenti a köztünk meglévő kötelékben, családi együttlétben. Egészen új élmény volt, és nagyon sokat adott... még úgy is, hogy meglepően átrendeződtek az érzelmi hangsúlyok bennem.
A Szentestét sok sok találkozás, ünnep, kirándulás követte. Kiruccanás a Börzsönybe, a várva várt térdig érő hóban, kocsikázás Egerszólátra, Máriabesnyőre... és még jó sok villámlátogatás, beszélgetések, találkozások.
Most pedig, hogy visszaértem Jeruzsálembe, már bele is vetettem magam a munkába.
20-22 fok, itt ülök a reptéren, egy olasz csoportot várok, akiket kísérgetni fogok ezekben a napokban és közben egy csendes hála van bennem ezért az otthontöltött egy hétért.
×××
Az itteni karácsonyi élményeimről egyébként a Vatikáni Rádiónak is beszámoltam.
A Szentestét sok sok találkozás, ünnep, kirándulás követte. Kiruccanás a Börzsönybe, a várva várt térdig érő hóban, kocsikázás Egerszólátra, Máriabesnyőre... és még jó sok villámlátogatás, beszélgetések, találkozások.
Most pedig, hogy visszaértem Jeruzsálembe, már bele is vetettem magam a munkába.
20-22 fok, itt ülök a reptéren, egy olasz csoportot várok, akiket kísérgetni fogok ezekben a napokban és közben egy csendes hála van bennem ezért az otthontöltött egy hétért.
×××
Az itteni karácsonyi élményeimről egyébként a Vatikáni Rádiónak is beszámoltam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)