kontemplatív körutazás

Két hete ellátogattunk Názáretbe. Claudio-nak éppen ott volt dolga, én pedig elkísértem. Első alkalom, hogy eljutottam Jézus életének, felnőttévállásának ezen központi helyszínére. Összességében elég rövid út volt, mégis jó volt megállni és elképzelni, hogy milyenek lehettek Jézus "nem nyilvános" évei. Hogyan élhetett családjával, Máriával, Józseffel... milyen volt a kapcsolata az emberekkel. Hogyan dolgozott? (Jó esély van arra, hogy felnőttként ő maga is kétkezi munkát végzett.) Ezekről az évekről nem sokat írnak az evangelisták... Azon túl, hogy Jézus nyilvános működéséből sok mindenre lehet következtetni a csendesebb éveit illetően is, örülök, hogy az evangéliumok szerzői hagytak egyfajta kreatív szabadságot, hogy magunk képzeljük el és bontsuk ki mindazt, amit Lukács evangelista így foglal össze: "Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt."

A múlt héten szintén északra utaztunk, és ezúttal megálltunk a Genezáreti tó partjánál is, azon a helyen, amelyet a hagyomány a Jézus feltámadása utáni, János evangelista által bemutatott epizódhoz köt. A feltámadás utáni jelenetek közül ez különösen is közel áll hozzám. Itt került sor arra a híres párbeszédre, melyben Jézus megkérdezi Pétert: "Jobban szeretsz-e engem...?" Nem sokkal később képbe kerül a "szeretett tanítvány" is, aki az utolsó vacsorán Jézus vállára hajtja fejét. És van itt egy teljességében emberi (talán szomatikusnak is mondható) epizód is, amely számomra egészen közelivé teszi ezt a helyet. Mégpedig az, hogy Jézus halat és kenyeret készített (sütött?) az apostoloknak, akik a bárkán dolgoztak. Érzékeny figyelmességről tesz tanúságot.
Nem tudni, hogy valóban ezeknél a köveknél történt-e mindez. Talán igen, talán nem. A hagyomány ide köti. Az azonban valószínű, hogy, ha valóban megtörtént valami hasonló, az valahol itt lehetett. Jó volt így, ezen a helyszínen átelmélkedni ezt a részt (Jn21) és így hallgatni a tó csendes hullámait, érezni illatát és szemlélni Jézus feltámadásának egyik írásban rögzített eseménytanúját, benne azt a bizonyos titkot, magát a feltámadást, amely emberek millióinak jelentették és jelentik mai napig az Örömhírt, életük értelmének és reményének forrását.