advent

Ismét egy intenzívebb időszak van mögöttem, s mindezalatt, itt a sűrű kavalkádban, szép csendben belopózott Advent. Loncyval ismét úgy határoztunk, hogy az adventi időszakban minden nap húzunk egy szentírási részt, melyeket legalább egy hétre előre kiválasztunk felesben és megpróbáljuk felfedezni, hogy milyen módon szólítja meg életünket az adott rész. Miért is mindez? Talán ez is segít közelebbről szemlélni a megtestesülés titkát, és belehelyezkedni a várakozás misztériumába.
Ha körbenézek a világban, a sok szép és csodálatra méltó dolog mellett, megannyi kérdőjel, seb, miért és bizonytalanság tátong... Nem kell messzire menni. Itt a Közel-keleten, az arab forradalmak legalább annyi kérdést és bizonytalanságot vonnak maguk után, mint amennyit megoldani kívánnak. De ha az otthonomra, Magyarországra vagy Európára tekintek, ahol a gazdasági környezet alappillérei kerülgetik folytonosan az összeomlás határait, ugyancsak megjelennek az üvöltő, egyre kétségbeejtőbb kérdőjelek. Sokan sokféle képen reagálnak az egyre inkább érzékelhetően is változó folyamatokra.
Vannak néhányan, akik ilyenkor, advent idején, a kétségbeesésen, a felgyülemlő indulatokon, vagy az álbiztonságot nyújtó, homokba rejtőző közömbösségen túl, csendben, lassan az egyszerű jászol felé fordítják tekintetüket, esélyt adva annak, hogy új módon lássák a világot és önmagukat a világban.