imaóra názáretben, itt és most

Hogy Forrest Gump-osan fogalmazzak: Názáretben vagyok, ismét. Csoporttal, ismét. A mostani csoportom több sajátossággal is bír, mely jócskán bővíti az eddigi tapasztalataim skáláját, de erről talán egy másik bejegyzésben írok. Most pusztán azért ragadtam billentyűt, mert ebben a pillanatban értem vissza egy imaóráról, itt Názáretben és erről nem lehet nem írni, itt Názáretben. Egy imaélményt sokszor nehéz megosztani, főleg így blogon. Úgyhogy most nem is arról akarok írni, hogy mit jelentett az Istennel való találkozás ebben az egy órában, hanem sokkal inkább arról, hogy miként jutottam el oda.
A szállodánk közvetlen az Angyali Üdvözlet bazilikája mellett van, s ma reggel innét indultunk, hogy bejárjuk a Genezáreti-tó környékét, majd kora este ide is érkeztünk vissza. Vacsora előtt sikerült néhány fontosabb dolgot elintéznem, de bőven jutott még vacsi utánra is tennivaló. A csoportból jelezték, hogy vacsora után a bazilikában eucharisztikus szentségimádással egybekötött imaóra lesz, s én bátorítottam is mindenkit, hogy aki szeretne, menjen, még úgy is, hogy egyéb elintéznivalóim miatt én nem mennék. Valaki még külön is odajött megkérdezni, hogy én akkor nem jövök-e, és teljes nyugalommal jeleztem, hogy "nem hiszem". Mihelyt felmentem és beléptem szobámba, belém hasított egy fura érzés, mégpedig, hogy itt vagyok Názáretben... nem egy akármilyen városban, Názáretben. Sok embernek beszéltem már erről a városról, sokszor imádkoztam is már itt és elmélkedtem a Szentírást ezen a helyen. Mégis most azt éreztem, nem hagyhatom ki ezt az alkalmat, és lemenjek, legalább csak néhány percre, erre az imaórára, hiszen  nem tudhatom, hogy erre valaha is lesz-e még lehetőségem. Ha igen, az ajándék, azonban a jelen pillanatot itt és most élhetem csak meg igazán. Az elintézendő dolgok pedig várhatnak, néhány percet mindenképp.
Lementem, beléptem a bazilikába és ott ragadtam.
Így lett ma este Názáret valamivel több, mint egy hely, ahol csupán ismét egy csoporttal vagyok.

szentföldi csoportok

Immár közel két éve vezetek csoportokat a Szentföldön, és nehéz megállnom, hogy egyszer-egyszer ne írjak róluk. Még akkor is, ha lényegileg csak ismételni tudom magam és leírni újra és újra, hogy a tanulmányaim és egyéb teendőim mellett mennyire szeretem csinálni. Azért tartom fontosnak, hogy mégis írjak is róla, mert hát az, hogy átlagban havonta egyszer, (főként) hívő keresztényeket kísérek körbe szent helyeken, mégiscsak az itteni életem szerves részévé vált.

Sokan úgy jönnek el az egy hetes, tíz napos szentföldi zarándokútra, hogy valami mást szeretnének kapni, mint egy "átlagos" külföldi úttól. Egy olyan tapasztalatra, felfedezésre, "találkozásra" vágynak ezen az úton, amelyre, hitükből fakadóan, nehezen tennének szert egy bahamai, új-zélandi vagy thaiföldi utazás során.

Ráadásul többségüknek, legalábbis, akiket eddig vezettem, jó eséllyel életük egyetlen útja a Szentföldre. Ez pedig nem kevesebbet jelent, minthogy ezalatt, a csoporttal eltöltött néhány nap alatt egy olyan tapasztalatnak válok a részesévé, amely a legtöbb jelenlévő ember számára az "élet különleges pillanata" címére pályázik. Az, hogy valóban azzá is válik-e, sok tényező függvénye. Az eddigi tapasztalataim meglehetősen pozitívak. Ezt mutatja az is, hogy a csoportjaimból elég magas azoknak az aránya, akik, visszajelzésük alapján, még az elvárásaikhoz képest is erősebb, mélyebb vagy "átütőbb" tapasztalatként élték meg a szentföldi zarándoklatot.

Mivel azonban - mint ahogy írtam- sok faktor játszik szerepet abban, hogy milyen lesz egy ilyen kiemelt elvárásokkal körülfont zarándoklat összképe, így még a direkt módon érkező pozitív visszajelzések is csak részben mondanak valamit arról, hogy mindebben milyen szerepe volt a kísérőnek, vagyis, ezekben a konkrét esetekben, nekem. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ne jelentenének sokat a munkámra vonatkozó pozitív visszajelzések, csak azt gondolom, téves lenne pusztán ezek alapján megérteni, hogy mi tesz egy szentföldi zarándoklatot egyedivé.

És hogy ne csak a levegőbe írjak, kissé csapongó módon, elhatároztam, hogy indítok egy blogon belüli rovatot "szentföldi csoportok" címmel, ahol az eddigi tapasztalataim alapján, különböző (spirituális, történelmi-kulturális, gyakorlati...) szempontokat szem előtt tartva, körüljárom azt, hogy mitől lehet élő és egyedi "találkozás" egy szentföldi zarándoklat akár az ideérkező keresztény ember, akár a keresztény csoportokat kísérő idegenvezető számára.