búvárnak születtem

Múlt vasárnap Cs-vel elmentünk, hogy kipróbáljuk milyen is az a búvárkodás, mégpedig nem is akárhová, a helyszín Caesarea Maritima volt, a neves antik kikötőváros, mely többször jelenik meg az ÚSZ-ben is. Lévén, hogy az utóbbi hónapokban több csoportot is vezettem oda, ismertem a terepet, de főleg archeológiai, történelmi és spirituális szempontból. Az azonban valahogy mindig elkerülte a figyelmemet, hogy a feltárt kétezer éves város cirkusza, amfiteátruma, Heródes palotájának és az egyéb kultusz helyek romjai mellett lehetőség van arra, hogy -akinek kedve támad - a víz alatt is szemügyre vegye a romokat, és azt, ahogyan azok elvegyülnek a Földközi-tenger lenyűgöző élővilágában.

Lévén, hogy vasárnap délelőtt érkeztünk, ami itt már munkanap, szinte egyáltalán nem voltak látogatók a diving center környékén, így a búvároktató kb. negyed órás fejtágítása után már vettük is fel a cuccokat: ruha, palack, maszk, békatalp és indult a merülés. Én mentem elsőnek, CS pedig utánam. Fél órát úszkáltunk a mélyben kb. 6-8 m mélyen... először meg kellett szokni, hogy "jé nekem is van kopoltyúm", de ez viszonylag gyorsan ment; utána pedig már magával ragadó élménnyé vált a csodálatos élővilág, halrajok, a fel-fel bukkanó több ezer éves romok és leginkább a mélyreható nyugalom és harmónia. Elég hamar ráéreztem a mozgásra, a ritmusra, a nyomáskiegyenlítésre, a maszk víztelenítésére. Az volt a benyomásom, hogy ebben a vízalatti világban egész otthonosan mozgok, mintha ide születtem volna. Egyedülálló tapasztalat volt. Eddig is biztattak már többen, hogy csináljam meg alkalom adtán, a kezdő és haladó tanfolyamot, amely úgy egy hetet vesz igénybe... ez a merülés azonban végső lökést adott, hogy nekifussak. Szóval most már napirenden van. A kérdés csupán, hogy a tér és időbeli keretek mikor is fogják lehetővé tenni ennek megvalósulását.