jordánia II

Lenyűgöző hely Jordánia, legalábbis az eddig körbelátogatott helyek alapján ez az általános összkép alakult ki bennem. Tegnap megnéztük a Nébo-hegyről az Ígéret földjét, majd szemügyre vettük a Jordán folyó azon szakaszát, ahol  már korai, 3-4. sz-i hagyomány alapján Jézus keresztelésének helyét tisztelték (Jn 1,28; 10,40). Engem meggyőzött, s nem volt nehéz elképzelnem, hogy Keresztelő János a Jordán folyó ezen ágánál keresztelt, s hívta bűnbánatra a köréje gyűlt embereket. Délután az egykori Decapolis neves városába, Jerash-ba látogattunk el , ahol a római város romjai sajátos harmóniája kelt életre a délutáni napfényben.
Ma pedig Petrán volt a sor. Nem sokat tudtam eddig a nabateusokról és arról a kis virágzó kultúráról, melynek szíve itt terült el a Negev sivatag kellős közepén. Erről a vidékről csak annyit tudtam, hogy a Bibliából ismert edomiták is errefele éltek. Petra a Nabateus Királyság központjaként kialakított sziklaváros volt, melynek egyedüli jellegzetességet ad a hatalmas sziklaszirtekbe vájt épületek, síremlékek, templomok, fórumok sajátos építészeti stílusa. Megfogott a kőzet pompázó színvilága,  az ott élő beduinok pedig, akikre valóban őslakosokként tekinthetünk, minden kommersz-tendencia ellenére is élővé tették számomra a helyet.

jordánia

páratlan élmény volt a Fokolár elnökségét és központi delegációját vezetni öt napon át, és a pozitív visszajelzések pont emiatt különösen is sokat jelentettek. most pedig épp, hogy szusszantam egyet, már itt is van a következő csoport Svájcból, akikkel ma reggel megérkeztünk Jordániába. Mivel a csoport a körút felét Jeruzsálem és környékén tölti, a másik felét pedig itt Jordániában úgy adódott, hogy elkísértem őket ide, még ha itt másnak is jutott az a szerep, hogy okos dolgokat mondjon az itteni helyekről... tehát mondhatjuk, hogy magam is részben felfedező úton vagyok (ráadásul először van szerencsém megízlelni, hogy milyen is az a Jordánia). Ma, miután nem kis küzdelemmel átverekedtük magunkat Allenby-nél a Jordán határon,  megnéztük Madabát, ahol szemügyre vehettem a világ egyik legrégebbi, ötödik századi (mozaik) szentföld-térképét. A Nébo hegyet pedig, amely szintén ma lett volna, és ahonnan megcsodálhattuk volna Mózessel együtt az Ígéret Földjét, áttettük egy másik napra.
Nagy hatással volt rám, ahogyan kanyarogtunk a jordániai, sivatagos hegyek között, s összességében egészen más benyomást keltett, mint az izraeli, palesztinai tájak egysége.