back in jerusalem

Lassan egy hónapja annak, hogy visszatértem Jeruzsálembe. Egyfajta nehezen körülírható mély béke és öröm járt át, amikor landolt a gép, majd amikor nem sokkal később megláttam a házakat és az Óváros falait. Tavalyhoz képest most nem az egyetemi kollégiumban lakom, hanem egy diák-apartmanban az Óváros mellett. Némileg új élethelyzet, új lakótárs (akire eddig egy rossz szavam sem lehet) és ennek megfelelően új kihívások. Egészen más azért itt a város központjában lakni, mint a kicsit (vagy nemis kicsit) külön világot képező egyetemi campus integráns részét képező kollégiumi parkban. Az egyetemre való eljutásban nincs nagy időbeli különbség: a kollégiumtól húsz perc alatt értem be gyalog, most kb ugyanennyi csak éppen busszal, amelyek gyakren keltik a szardíniásdoboz hatását. De még így is élvezem. Az egyetemen sikerült jó, színvonalas kutatószemináriumokat felvennem, és így az első hetek után, modhatom, hogy kezd kialakulni az életritmusom.

Az első héten rögtön megkértek, hogy ugorjak be idegenvezetőként egy olasz csoporthoz, amit örömmel el is vállaltam. Nemcsak azért mert egész rendesen megfizették (aik ösztöndíjakból ének tudják mit jelent egy kis kiegészítés:), hanem mert így alkalmam volt egy Názáret-Jerikó-Qumrán-Holt-tenger-Betlehem útvolnalat bejárnom és mesélni hívő embereknek arról, hogy ezek a helyek, ill. a helyekhez köthető események miként kapcsolódnak a keresztény hitvilág és spiritualitás alapjaihoz. Szerencsére nemcsak én éleveztem ezt az egész dolgot (mármint, hogy adhatok valamit az eddig megszerzett ismereteimből és tapasztalataimból), hanem a csoport is pozitívan fogadta, és ezt több visszajelzés is megerősítette. Ezután a Názáret-Betlehem út után éreztem azt, hogy ténylegesen megérkeztem.

Az egyetemi életen kívül sokat jelent a Fokoláre jeruzsálemi közösségével való kapcsolatom. Ez biztosítja számomra azt a lelki-közösségi hátteret, amely egyik fontos alappillére a spirituális életemnek.

Magyarokkal is (akiket a legkülönbözőbb vonalon ismertem meg) sikerül rendszeresen találkoznom. Zsóval (aki doktoranduszként szintén a HUJ-ra jár) gyakran összefutnk az egyetemen, most pénteken pedig egy nagyot sétáltunk az Óvárosban.

A lakótársam is egész jó fej. Jókat szoktunk beszélgetni. Lengyel, katolikus, doktorál és szintén a vallásközi párbeszéd színterén mozog...

Dióhéjban most ennyit.

Mindez (Jeruzsálem, az ittléthez kötődő spirituális és intellektuális szemlélődés, az itteni baráti és lelki közösségek) egyfajta keretet is jelentenek most számomra abban a belső útkeresésemben, amelyet a személyes jövőm vonatkozásában élek.

Így vagyok most... egy csendes, mély békével átjárt időszakban, melyben különösen figyelek arra a bizonyos belső hangra.