mozgalmas napok

Bő két hét Tiszakécske és egy hét Mende után ismét itthon vagyok pár napot szüleimnél várva a jeruzsálemi egyetem döntését az ösztöndíj-státuszomról. Nagyon jót tett a kécskei levegő. Luigival teljes összhangban voltunk, majdnem minden nap átúsztuk párszor a Tiszát és közben nagyokat beszélgettünk. Egy-két falusi búcsú-ebéd (Nyárlőrinc, Szentkirály) erejéig kaptam némi képet a kisebb községek egyházi életéről is. Most asszem jobban értem az ottani embereket és azokat a papokat is akik ilyen környezetben szolgálnak.

Egyik nap átruccantunk Szögedre, ahol meglátogattuk az ottani papi fokolárt (papok, akik a fokoláre lelkiséget élve alkotnak egy közösséget). Életem első látogatása volt és alapvetően nagyon bejött. A belvárost szépen kipofozták, s a terek, szobrok szökőkutak egész harmonikusnak hatnak. A főtér, a Dóm, a zötyögő régi sárga villamos, a SZTE ütött kopott kis épülete, vagy Klebelsberg Kunó posztmodern hatású fejszobra békésen megférnek egymás mellett sőt számomra valamiféle egységet is alkottak.

Szegedi villámlátogatásunk után Tiszaújfalun tartott Luigi egy lelkinapot a kécskeieknek, melynek az első napján teljesen részt tudtam venni, a második napon azonban átugrottam Miskolc mellé Felsőhámorba (potom 744km oda-vissza), amelyre egy családi összejövetel végett szántam rá magam, ahol számítottak rám. Mozgalmas napok voltak, de sokat adott ez a kis itthoni világjárás.