Tiszakécske

Úgy döntöttem, kiszabadulok a nagyvárosi életből és ritmust váltok. Így lassan két hete itt vagyok Tiszakécskén és Luiginak segítek a plébánián. Ez amolyan nyári-munkaféle is. Luigi lassan egy éve van itt, és jó látni, miként születik körülötte, szépen lassan, egy élő közösség. Nagy városokban, lakótelepi környezetben -a nullából épitkezve -, már több -kisebb csoportokra épülő - nagy létszámú közösség született körülötte... Most azonban mindezt egy kisvárosi-falusias környezetben kell kikísérletezni, ahol a sajátos hagyományok és komunikációs rendszer új faktorként jelennek meg. A stílusváltást sokan nehezen emésztik meg, ugyanakkor ezekben a napokban többekkel találkoztam (fiatalokkal, ifjú házasokkal, középkorú felnőttekkel), akiknek reményt jelent, hogy hitüket egy dinamikusabb közösségi formában is megélhetik.

Én pedig élvezem, hogy új életképpel, élethelyzetekkel találkozom, amelyben figyelem és folyton próbálom felfedezni Isten működését. A munka mellett még egy leadandó dolgozatomnak próbálok nekileselkedni, miután a másikat egy eszeveszett hajrával befejeztem és elküldtem. Sokat merítek abból a csendből és nyugalomból, amely az itteni levegőt átjárja. Luigival majdnem minden nap átússzuk háromszor oda-vissza a Tiszát, ami szintén jót tesz a közérzetemnek. Valahogy nagyon közel került hozzám ez girbe-gurba folyó. Sokszor mielőtt beugrok és elkezdenék az árral szemben úszni, csak figyelek és hallgatom a hangját, halk suttogását.