görög világ

Mozgalmas két hét van mögöttem. Az egész másfélhete kezdődött a görögkatolikus ifjúsági zarándoklattal, amelynek egyik napjára lenéztünk Luigival. Az apropót csupán az adta, hogy erre a bizonyos napra (aug. 13) őt kérték meg arra, hogy mondjon néhány értelmes, ugyanakkor lelkileg is megmozgató dolgot, annak a közel ötszáz fiatalnak, akik nekvágtak az ötnapos gyalog-zarándoklatnak. Nagy élmény volt így egy napra is beugrani és legyalogolni azt a tizenpár kilómétert. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ismerőssel fogok találkozni. Mi a csapattal Nyírgelsére érkeztünk, s ide érkeztek a fiatalok Máriapócsról, Kislétán keresztül, ahol aztán következett a görög-liturgia. Luigi itt tartotta az indító elmélkedést. Délután indult a gyalogmenet Szakolyára, ahol a második elmélkedés után nekiestünk annak a párezer fánknak és dinnyének, amelyet a helyiek sütöttek. A végállomás Balkány volt. Itt következett a záró elmélkedés, majd vacsora és azt követően a Szent Efrém kórus esti-programja zárta a napot. Jó volt erről az oldlról is felfedezni a görög világot. Luiginak sikerült elkapnia a hangot a fiatalokkal, így az üzenet (amely alapvetően a "Másképp!" mottóra épült érintve a fiatalokat érintő reális kihívásokat) asszem sokaknál telibe talált. Jó volt találkozni olyan fiatalokkal, akik lelkileg nyitottak, valódi értékeket keresnek ugyanakkor egészségesen lazák és mindemellett teljesen görögök.

Kécske

Tiszakécske

Úgy döntöttem, kiszabadulok a nagyvárosi életből és ritmust váltok. Így lassan két hete itt vagyok Tiszakécskén és Luiginak segítek a plébánián. Ez amolyan nyári-munkaféle is. Luigi lassan egy éve van itt, és jó látni, miként születik körülötte, szépen lassan, egy élő közösség. Nagy városokban, lakótelepi környezetben -a nullából épitkezve -, már több -kisebb csoportokra épülő - nagy létszámú közösség született körülötte... Most azonban mindezt egy kisvárosi-falusias környezetben kell kikísérletezni, ahol a sajátos hagyományok és komunikációs rendszer új faktorként jelennek meg. A stílusváltást sokan nehezen emésztik meg, ugyanakkor ezekben a napokban többekkel találkoztam (fiatalokkal, ifjú házasokkal, középkorú felnőttekkel), akiknek reményt jelent, hogy hitüket egy dinamikusabb közösségi formában is megélhetik.

Én pedig élvezem, hogy új életképpel, élethelyzetekkel találkozom, amelyben figyelem és folyton próbálom felfedezni Isten működését. A munka mellett még egy leadandó dolgozatomnak próbálok nekileselkedni, miután a másikat egy eszeveszett hajrával befejeztem és elküldtem. Sokat merítek abból a csendből és nyugalomból, amely az itteni levegőt átjárja. Luigival majdnem minden nap átússzuk háromszor oda-vissza a Tiszát, ami szintén jót tesz a közérzetemnek. Valahogy nagyon közel került hozzám ez girbe-gurba folyó. Sokszor mielőtt beugrok és elkezdenék az árral szemben úszni, csak figyelek és hallgatom a hangját, halk suttogását.

blogosz

Éppen egy évvel ezelőtt, 2008 augusztus 2-án, írtam életem első blogbejegyzését és ezzel magam is megjelentem a bloggerek táborában. Akkor amolyan szárnypróbálgatásnak szántam. Addigra volt alkalmam jónéhány blogot és blogvilágot felfedeznem. 2007 nyara óta olvasok tájékozódás céljából - a közéleti lapok és hírportálok mellett - blogokat is. Nagyon sok időm és energiám sem volt ahhoz, hogy mélyrehatóbban elmerüljek a blogvilág rejtelmeiben és kiaknázzam annak lehetőségeit, mégis jónéhány dolog miatt (minden korlátja mellett is) zseniális dolognak tartom a virtuális kommunikáció ezen válfaját. A "blogolás" új műfajt teremtett. Nyílt, a hálón követhető, személyes "naplóírás"-féle dologként indult, aztán jócskán kinőtte ennek kereteit és megjelentek közéleti, szakmai, egyéb tematikus blogok... Alapvetően két dolog fogott meg: egyrészt, hogy teljesen legitim a szubjektív véleményformálás, valamint, hogy a legtöbb esetben hozzá lehet szólni, elmondhatom a véleményemet, még akkor is ha az nem feltétlen egyezik a bejegyzőével. Ez persze főleg az írányított tematikájú blogokra vonatkozik. A blogolás ezen területe számomra - sok esetben - a dialógus, a párbeszéd új eszközeként is értelmezhető. Én például viszonylag homogén közegben mozgok. A barátaimmal, ismerőseimmel többnyire hasonló képpen gondolkodunk, hasonló elképzelésünk van a világról és arról, hogy annak milyen irányba kellene mennie. Az egyéb személyes kapcsolatokból és a médiából többnyire pusztán felületesen sikerül megértenem valamit abból, hogy az aki bizonyos kérdésekben alapvetően másként gondolkodik mint én, milyen alapokon és miért teszi azt... Tehát segít abban, hogy kicsit árnyaltabban tudjam értelmezni azok véleményét, akik másként látják a világot mint én, anélkül, hogy ehhez fel kellenne adnom a személyes hitemből és tapasztalatomból fakadó értékeket.
A személyes napló-blog - ahogy nekem átjött - megint egy picit más műfaj. Én ebben próbálgattam a szárnyaimat. Itt főként magamról írok, személyes élményeimről, tapasztalataimról. Mi is a célja mégis egy ilyen napló-blognak? Hiszen egy "otthoni" személyes naplóban kiírhatom magamból a legmélyebb érzéseimet, örömömet, bánatomat úgy ahogyan azok jönnek, hiszen azt egyedül magamnak írom. Egy nyílt napló azonban mégis csak nyílt. Eljut különböző emberekhez és sokszor (különösen így a virtuális terepen) csak részben tudom azt, hogy kikhez is valójában. Vagyis ha belevágok, vállalom, hogy gyakorlatilag bárkihez eljuthat az, amit magamról írok. (No, itt már kezd izgalmassá válni!) Ugyanakkor mégiscsak szükség van egy "célközönségre", hiszen Umberto Eco óta tudom, hogy mindenki aki ír, valakinek, vagy valakiknek ír. Nem is volt olyan egyszerű belőnöm, hogy kinek is írok. Hiszen alapvető célom pusztán annyi volt, hogy, mivel az utóbbi időben gyakrabban vagyok külföldön -vagyis távol az itthoni barátaimtól, családomtól, rokonoktól, isemrősöktől - , legyen egy olyan hely, ahol a személyes emaileken és telefonokon túl, tudják követni azt, ami, többé kevésbé, történik velem. Az első bökkenő, amivel szembesültem, az az volt hogy általában másként mesélek el mondjuk egy lelkileg megmozgató élményt a családomnak, akik különböző módon (vagy egyáltalán nem) vallásosak; egyes barátaimnak vagy mondjuk a plébániaközösség tagjainak, akikkel sokkal természetesebb módon osztom meg egy-egy mélyebb tapasztalatomat... Valami olyasmire jutottam, hogy azt nem tagadhatom meg senki előtt, amit élek. És ennek éppen úgy része egy-egy szemlélődő, vagy imatapasztalat, mint egy kirándulás egy buli vagy egy unalmas sorbanállás a postán. Ilyen apróbb vagy kevésbé apró, természetes és természetfeletti mozzanatokból épül fel mindaz ami rólam, a megélt tapasztalataimról szól és amikről nem tudok nem írni, amikor magamról szólok. Ugyanakkor mindezt próbáltam úgy kommunikálni, hogy a lényeg átjöjjön azon ismerőseim és barátaim számára is, akik kevésbé - vagy egyáltalán nem - vallásosak. Nem is olyan könnyű ezt jól eltalálni. Mindenesetre ez is egy iskolázódás és jó visszaolvasni az elmúlt évben írt bejegyzéseimet mindannak fényében , ami történt velem.
Persze most egy év bloggerkedés után átgondolom, hogy folytatom-e, és ha igen, akkor milyen finomításokkal és változtatásokkal... Sőt fontolgatom egy külön foto-blog indítását is. Vediamo!