újra itthon

Egy hónapja, hogy többé-kevésbé újra itthon vagyok. Érdekes most a jeruzsálemi életritmus, belső és külső tapasztalatok és élmények után ismét hazaérkezni.
Rómán keresztül vezetett az út haza, ahol egy katolikus-zsidó vallásközi konferencián vettem részt.
Nagy élmény volt találkozni olyan fiatalokkal, akik őszintén keresik, hogy mit jelent(het) ma a két vallás hívei közötti párbeszéd. A témafelvetések, előadások jellemzően élő diskurzusokat generáltak, mégis számomra a legtöbbet talán a személyes találkozások, beszélgetések jelentették. Egy dinamikus élő csapat jött össze, amely számomra mindenképp reménykeltő volt, különösen a folytatás tekintetében. A lelkes olvasótábor (mármint, akik néha idetévedtek) igazán megérdemelt volna egy külön bejegyzést erről a konferenciáról, hiszen több szempontból is tanulságos volt. Most azonban maradt ez a rövid kis visszatekintés.
Rómában még volt egy-két (számomra) fontos találkozás és beszélgetés, majd pedig egyszercsak a Malév járatán találtam magam úton Budapest felé.
Egy nagy családi ebéd fogadott, majd a rákövetkező két hét az itthoni barátokkal való találkozásokról és hosszan elnyúló beszélgetésekről szólt. Sokan érdeklődtek személyesen is arról, hogy miért kértem a diakónusszentelésem halasztását. Jó volt ezt a barátaimmal is átbeszélni és meghallgatni azt is, hogy kit-kit milyen örömök és küzdelmek elé állít az élet. Sokat jelent, ha az ilyen pillanatokban akad a közelben egy-két igaz barát. Nekem ez mindig segít abban, hogy jobban tudjak arra a bizonyos belső hangra, a Lélek hangjára figyelni.
Sikerült eljutnom Nyíregyházára a Máriapoli második felére, amelyen, túl azon hogy szintén sokakkal éltük meg a viszontlátás örömét, erős volt a közösségi tapasztalat is, amely fontos része az életemnek. Ez a természetes és természetfeletti élmény egybeforró összhangja folytatódott aztán Salzburgban is, ahová a fokolarino-papok hívtak meg kéthetes nyaralásukra. Közös hegymászások, úszkálások a 18 fokos hegyi tavakban, városnézések, közös meditációk, imák, tapasztalatcserék, esti filmnézések... Mindamellett, hogy legtöbbjüket közeli testvéremnek érzem, valamennyiük komoly spirituális és élettapasztalattal rendelkezik, így örültem, hogy megoszthattam velük személyesen is azt, amit mostanában élek.
Salzburg után anyuval ketten elfoglaltuk a nyaralót a Balcsin. Már régebb óta terveztünk egy anya-fia hétvégét, és most végre összejött. Egy ilyen hétvégét mindenkinek csak ajánlani tudok.
Ezekben a napokban főként szüleimnél vagyok és egy-két dolgozattal próbálok előrehaladni... (amikor éppen nem blogot írok :)