szilánkos mennyország

sínai - end

sínai - saint catherine's monastery

sínai - on the way back 3

sínai - on the way back 2

sínai - on the way back

sínai - always on the top 2

sínai - always on the top

sínai - and the sun becomes stronger

sínai - the moon is still awake

sínai - it is here 4

sínai - it is here 3

sínai - it is here 2

sínai - it is here

sínai - new light

sínai - here we go

sínai - from the top 2

sínai - from the top

sínai - on the top

sínai - it is coming

sínai - on the way in the night 3

sínai - on the way in the night 2

sínai - on the way in the night

sínai - start point

sínai - full moon

Egyiptom - Sínai

Bő másfél hete úgy hozta az élet, hogy eljutottam Egyiptomba, vagy ahogyan néhány Egyiptomot megjárt barátom pontosított: az egyiptomi fennhatóságú Sínai-hegyre (hisz valóban merész lenne egyiptomi kirándulásnak nevezni ezt az egészen rövid Sínai-kiruccanást). Régóta mocorgott bennem a vágy, hogy megmásszam a Sínai-t, s a csúcsán várjam egyszer a napfelkeltét, elmerülve annak a helynek a szellemében, amely az ószövetségi nép oly meghatározó pillanatait idézi fel. Elérkezett hát a pillanat, ráadásul egy számomra kedves hongkongi csoport kíséretében. A tervezettnél jóval később értünk az Eilat-nál lévő egyiptomi határhoz, ahol még némi adminisztrációs fennakadás is nehezítette az átjutást. Végül este fél kilenc körül elindultunk a Sínai lábánál lévő szállásunkhoz, hogy aztán éjjel egykor nekivághassunk a hegy meghódításának. Bő három órás buszút következett, a telihold ezüstös fényében elterülő Vörös-tenger (Akabai-öböl) partján. Mindez pazar éjjeli látképet prezentált. Közel éjfélre értünk a szállásra, ahol vacsorával vártak, így jól látszott, hogy a vállalkozó kedvű hegymászóknak, akik eltökélten a Sínai-hegy csúcsáról akarták köszönteni a hajnalt, nem sok idejük maradt, hogy rápihenjenek. Ennek megfelelően sokakban a lelkesedés is csökkent, így a csoportnak csak egy elszánt kis része vállalkozott a küldetésre... a többiek, nem elítélhető módon, az alvást preferálták. A kitartó kis csapattal azonban nekirugaszkodtunk éjjel egykor. Egy helyi beduin srác vezetett minket.  Ahogy nekivágtunk, a fáradság elkezdett felszívódni és, meg kell mondjam, magával ragadott a telihold erős fényében misztikusan felsejlő hegység varázsa, meg a felette kifeszülő tiszta, minden fényszennyezéstől mentes csillagos égbolt. A kb 2200 méter magas csúcs felé vezető sziklás úton számos beduin pihenőponton lehetett tankolni kávét, csokit, vizet... Az utolsó kaptatónál 750 sziklás lépcsőfok várt, s mivel már kezdett pirkadni, számomra is meglepő lendülettel csörtettem fel ezen a végső szakaszon. Amikor felértem, már néhány  csoport várakozott, ez valahogy mégsem volt zavaró. A szuggesztív látvány mindent felülmúlt. Leültem az egyik sziklára és csak élveztem, hogy vagyok. Még napfelkelte előtt szemügyre vettem az ott felállított kápolnát, bekukkantottam a mellette lévő kis kő házba, majd visszaültem a sziklára és kíváncsian vártam, hogy vajon a ezen a hajnalon, néhány száz milliárdodik alkalommal is előbukkan-e a nap. És bizony nem sokkal hajnali öt óra után előbukkant. Én pedig, ott a Sínai-hegy 2200 méter magas csúcsán figyeltem, ahogyan növekszik és új fénybe borítja a most már érzékelhetően vöröses kopár hegység ormait. Aztán szép lassan elkezdtünk lefelé battyogni. Ekkor már egyre érezhetőbbé váltak a huszonnégy óra ébrenlét hatásai. Reggel fél kilenckor találkoztunk a csapat kialudt részével a Szent Katalin kolostornál. A közös reggeli kicsit helyrerázott, így a Szent Katalin kolostor látogatásához egész tűrhető, szellemileg befogadó képes állapotba kerültem. Ennek azért is örültem, mert érdekelt a hatodik századi kolostor története. Egyrészt a hagyomány ide köti az égő csipkebokor eseményét, de ami számomra izgalmasabb, a tizenkilencedik században itt bukkantak rá a Biblia máig ismert egyik legteljesebb, negyedik századi, görögül írt szövegtanújára.  A kolostor megtekintése után, elindultunk vissza a határ felé. Az ebéd a Vörös-tenger partján az eltelt tizennyolc órás kiruccanás méltó levezetésnének bizonyult. A kaotikus politikai helyzetet illetően csupán a fegyveres barikádok és katonai ellenőrző pontok érzékeltették, hogy nincs minden a legnagyobb rendben. A turista buszok is csak karavánokban közlekedhettek.
Ahogy visszaértünk Izraelbe, az eilati szállásról még kimentem, úsztam néhány percet a tengerben, és az volt bennem, hogy harminchat óra alváshiány ide vagy oda... Megérte!