Egy kis faluban született, egy vidéki asszony gyermekeként. / Egy másik faluban nőtt fel, ahol harminc éves koráig ácsként dolgozott. / Ezután három évig vándorprédikátorként élt. / Sohasem írt könyvet. Sosem vállalt közhivatalt. / Sohasem volt családja vagy otthona. Nem járt egyetemre. / Sohasem utazott 300 kilométernél messzebbre az otthonától. Nem ért el semmit, amit általában a nagysággal szoktak azonosítani. / Nem volt más megbízólevele, mint saját maga. / Csak harminchárom éves volt, amikor a közhangulat ellene fordult. / A barátai elhagyták. / Az ellenségei elfogták és kicsúfolták a bűnvádi tárgyaláson. / Keresztre feszítették, két gonosztevő közé. / És miközben agonizált, és azt kérdezte Istentől, hogy miért hagyta el őt, / kínzói sorsot vetettek a ruhájára, az egyetlen dologra, amit birtokolt. / Amikor meghalt, egy olyan sírban temették el, amelyet egy barát adott kölcsön. / Húsz évszázad múlt el, és ma ő a világ egyik központi szereplője, / meghatározó tényező az emberiség fejlődése szempontjából. / Egyetlen hadsereg sem, amely azóta masírozott, / egyetlen tengeri flotta sem, amely hajózott, / egyetlen parlament sem, amely ülésezett, / egyetlen király sem, amely uralkodott, / sőt ezek összessége sem változtatta meg annyira az emberek életét, mint ez az egyelten élet.
(Ismeretlen költő) (In: José I. González Faus: Subversive Memory Subjugatiing Memory: Presenting Jesus of Nazareth, 2001, 3.) forrás: jezsuita.blog.hu
