te deum

Egy hét és véget ér ez a félévem itt Jeruzsálemben. Utána irány Róma, egy hét vallásközi konferencia, majd pedig landolás otthon.
Lemondtam most hétvégére egy másfél napos utat Haifa-ba, főleg a tanulás ürügyén (egy-két dolgozat leadása ugyanis még hátra van), de talán leginkább azért, hogy egy kicsit egyedül legyek.

Szeretném kihasználni ezeket a napokat arra, hogy visszatekintsek az elmúlt hónapokra és hálát adjak... hiszen bőven van miért.

néhány flash

Kisebb kihagyás után, most ismét felveszem a blog-fonalat. Ha jól emlékszem húsvét előtt írtam utoljára és hát elég sok minden történt azóta velem és körülöttem itt Jeruzsálemben, amit most meg sem kísérlek részletezni. Na jó, azért néhány flash:
- első Húsvétom Jeruzsálemben, amely idén egybeesett a Pesach ünnepkörével
atán különböző látogatók is érkeztek:
- rögtön Húsvét után érkezett egy csapat diakónus az esztergomi szemináriumból, akik ráadásul pont évfolyamtársaim és most júniusban szentelődnek pappá. Idén elkísérte őket Erdő Péter bíboros, akivel volt alkalmam hosszan beszélgetni több fontos kérdésről.
- utánuk két barátom jött ki meglátogatni egy hétre. Erre a hétre esett a születésnapom, amit idén velük ünnepeltem meg, itt Jeruzsálem falai mellett. Jó volt velük lenni. Újra megbizonyosodtam, értékes dolog a barátság.
- barátaim visszautazása után egy napot sem kellett várnom, és már itt is voltak szüleim és húgom. Nyolc napot együtt a család! No erre azért kellett készülni minden tekintetben. Ezt meg is tettük mindannyian és az eredmény nem maradt el. Életem egyik legszebb és legmaradandóbb közös szűk-családi együttléte volt (és asszem nem csak nekem), amelyben mindenkinek a része benne volt. Szilvi erről rendesebben írt a blogján, mint én. Azért nem tudom megállni, hogy egy-két momentumot ne említsek meg. Például meghitten szép pillanat volt, amikor anyuval és Szilvivel közösen imádkoztunk a Getsemáni-kertben. Négyünk közül, ugyanis csak Szilvi és én vagyunk "gyakorló vallásosak". Az is megfogott, amikor a Sion hegyen lévő Szűz Mária elszenderedése bazilikában együtt énekeltük mind a négyen (Apuval az élen) a Boldog Asszony Anyánk... egyházi népéneket. Sokat utaztunk, nevettünk és tudtunk beszélgetni olyan, a személyes életünket érintő dolgokról is, amelyekről egyébként nem, vagy csak ritkán szoktunk. És az ilyenkor elkerülhetetlenül felbukkanó feszültségek kezeléséből is jól vizsgáztunk.
- a családot XVI. Benedek pápa váltotta. Számos programon alkalmam volt részt venni. Nagyon fontos, történelmi dolgokat mondott ki a vallásközi párbeszéd és a Shoa vonatkozásában, valamint úgy érzékeltem, hogy a palesztin keresztényeknek is megerősítést jelentett a látogatás. Az eseményekről egyébként folyamatosan tudósítottam a Vatikáni Rádiónak. Izgalmas műfaj. A végére egészen belejöttem.
- Benedek pápa után még itt volt egy professzor barátom a Pázmányról. Körbelátogattunk néhány olyan intézetet, amelyek a keresztény-zsidó párbeszéd különböző szintű előremozdításán munkálkodnak.
Röviden talán most ennyi.
Hmm. Tudtam, hogy ez a néhány flash könnyen megszalad. Így jár az, akinél megakad a blog-szekér. Pedig mindegyik flash megért volna egy külön bejegyzést. És akkor az egyetemről, az itteni barátaimról még nem is írtam. Sebaj, most megpróbálok visszarázódni a blog-ritmusba. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e.